Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-183. Törvényjavaslat a hazai ipar fejlesztéséről
188. szám. 17 mely a fejlődő szövetkezeti, ügygyei kivan számolni, sőt az ipari termelésben — a kisiparra való tekintettel — a szövetkezeti alakulatot kivánná előmozditani. Teljesen uj kedvezmény, kogy a szóban lévő gyári vállalatok felmenthetők azon kötelezettség alól, miszerint a vasúti ós hajóállomásokat a legközelebbi közúttal vagy községgel összekötő, valamint a községi közlekedő utak ópitósi, kezelési ós fentartási költségeihez hozzájárulni tartoznak, továbbá hogy a közúti és hidvámok alól is mentesithetők. Ezen kedvezmények ugyan érintik a községek háztartását, de szemben azon nagy közvetlen ós közvetett haszonnal, melyet egy-egy nagyobb iparvállalat létesítése egy-egy községre nézve képvisel, ezen kedvezmények engedélyezése elenyészően csekély megterheltetóst képez a községekre nézve. Épen ezért mutatkozott indokoltnak ezt a kedvezményt is felvenni azon eszközök közé, melyekkel a hazai ipar fejlesztése nagyobb mértékben előmozdítható. Horvát-Szlavonországokban ez az ügy a községek autonóm jogkörébe tartozván, e kedvezmények fölött csak a társországok törvényhozása lóvén illetékes határozni, ezek a kedvezmények a társországokra itt nem terjesztetnek ki. A községi szolgáltatások tekintetében még megjegyezni kívánom, hogy a kormány komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel is, miképen lehetne az ipart azoktól a gyakran igen súlyos terhektől mentesíteni, melyekkel némely városok, igy első sorban a székesfőváros a kövezetvám ós hasonló szolgáltatások czímén az ipart sújtja, mely terhek néhol annyira mennek, hogy még az iparvágányokon a városba érkező árúkat is kövezetvámmal terheli. Az ily indokolatlan megterhelések alul mentesíteni kell az ipart, ha komolyan akarunk iparfejlesztéssel foglalkozni. A törvényjavaslat 2. §-a a kedvezményekben részesíthető üzemekre vonatkozik. Az 1. §. az uj vállalatokra vonatkozó általános felhatalmazást és megjelölést tartalmazván, itt szükséges volt körülírni a kedvezményekben az 1. §-ban meghatározott általános keretbe beilleszthető vállalatokat. Mindennekelőtt gondoskodik ez a szakasz ( a) pont) arról, hogy a már fennálló gyárak lényeges üzemi kibővítései is kedvezményezhetek legyenek. A gyakorlat az 1899. évi XLIX. törvényczikk ily magyarázatával eddig is kedvezményezte az ily kibővítéseket, de minthogy ez irányban kételyek merültek fel, czélszerűnek mutatkozott, ezt magában a, törvényjavaslatban megállapítani. Ugyanekkor gondoskodni kell azonban arról is, hogy ha ilykópen valamely gyári vállalatnak kedvezményekben nem részesülő ós kedvezményezett üzemei vannak, miképen állapíttassák meg annál az adómentesség. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy ily esetekben a vállalat elkülönített könyvelést tartozott vezetni és a nem kedvezményezett üzemágakról külön adóvallomást tenni. Ez az eljárás egyrészről nagyon körülményes az iparvállalat szempontjából, a legtöbb esetben épensóggel lehetetlen, mert a v általat általános költségei egységesek az egész vállalatra, a hajtóerő közös az egész üzemre stb. Ilyenkor szinte lehetetlen oly elhatárolást keresztülvinni, mint a minőt ez a rendszer követelne. De másrészről nehéz ennél a rendszernél á pénzügyi hatóságok ellenőrzése. Ennélfogva egyszerűbb rendszert kellett keresni, mely abban áll, hogy szakértőileg megállapíttatik az az arány, melyben a kedvezményekben részesülő üzemág az üzem többi — nem kedvezményezett — ágaihoz áll ós ezen aránynak megfelelően állapittatik meg azután az adómentesség. Ugyanez az arány alkalmazható az illetékmentességre nézve is. (1. § b) pont.) Képvh. iromány. 1906—1011. IX. kötet. . 3
