Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

ím. szám. 211 teherviselési képességére való tekintettel ezekkel szemben legalább is az; egyenlő teherviselés arányáig csökkenteni szükséges és méltányos. És végül a betegség esetére való biztositás költségeiben való részesedés arányának a munkaadó és munkás közötti egyenlő megállapitása még abból a szempontból is indokolt, mert bár a törvényjavaslat megalkotásánál elfogadott alapelv szerint a balesetbiztosítás költségei, mint üzemi költségek, kizárólag a munkadót terhelik, a balesetbiztosítás költségeiben a 80. §. ama rendelkezése folytán, mely szerint a balesetre biztosított sérült gyógykezelését a balesetet követő tiz hét alatt a kerületi munkásbiztositó pénztár saját, költségére tartozik teljesíteni, legalább részben tényleg a biztosított munkások is particzipálnak. A törvényjavaslat 42. §-a tehát annak elvi megállapitása után, hogy a betegség esetére való biztositás költségei a biztosításra kötelezett alkalmazottak után felerészben a munkaadót terhelik, a munkaadónak az általa befizetett betegségi járulékok levonását az alkalmazott fizetéséből, illetve béréből csak a befizetett járulékok feleösszegéig engedi meg. Nehogy azonban a munkaadó e levonási jogával ofy módon, hogy a befizetett betegsegélyezési járulókok fele részét csak hosszú idő után egy összegben vonja le alkalmazottainak fizetéséből vagy béréből, az alkalmazott gazdasági érdekeit, sőt létét veszélyeztethesse, a törvényjavaslat az alkalmazottra eső járuléki részletnek, úgyszintén az igazolványi díjnak a levonását csak az ezek esedékessége utáni legközelebbi bérfizetés alkalmával és illetve ha az ebben az időben nem történt meg, legkésőbb csak az illető bérfizetés után egy hónapig, vagy ha az alkalmazott havonként kapja fizetését, illetve bérét, két hónapig engedi meg. A törvényjavaslat a biztosítási járulékok befizetését az inasok, gyakornokok és az olyan személyek után is a munkaadó kötelességévé teszi, úgyszintén a munkaadót kötelezi az illetők után a tagsági igazolványok díjának befizetésére is, a kik be nem fejezett kiképzésük miatt bért egyáltalán nem, vagy csak a szokásosnál csekélyebb mórtékben kapnak, azonban fel jogosítja a munkaadót arra, hogy a befizetett biztosítási járulékok fele összegének és a tagsági igazolványok árának megtérítését a szülővel vagy gyámmal kötött szerződósben a maga részére kiköthesse. A törvényjavaslatnak ez az intézkedése az 1884: XVII. t.-cz.-ben foglalt ipartörvóny 61. §.-ának ama rendelkezésén alapszik, mely szerint az inas tartásával és tanításával járó jogoknak ós kötelezettségeknek a tanszerződésben való megállapítása a szülő vagy ,;; M gyám ós a munkaadó szabad megegyezésének a tárgya Az 1891 : XIV. t.-cz. végrehajtásánál gyakrabban volt tapasztalható,. 43, §. hogy a legszerényebb anyagi viszonyok között élő, különösen falusi iparosoktól a munkások után fizetendők betegsegélyezési járulékok azok teljes vagyqntalansága miatt közigazgatási utón sem voltak behajthatók, daczára annak, hogy munkaadó a járulékoknak az alkalmazottakat terhelő részét azok fizetéséből, illetőleg béréből megfelelő módon levonta. Miután a munkaadóknak az az eljárása, hogy az alkalmazottakat terhelő járuléki részleteket azok levonása daczára a biztosító pénztárba nem szolgáltatják be, olyan visszaélésnek tekintendő, mely ellen az alkalmazottak szövetkezeti biztosításához fűződő érdekek szempontjából védekezni kell, a törvényjavaslat 189. §-ának c) pont-, jában erre az esetre, a mennyiben a büntető. törvények szerint súlyosabb beszámítás alá vonható cselekmény fenn nem forog, megfelelő büntetésről gondoskodik. Tekintettel azonban arra, hogy a törvényjavaslatnak az általa, követett szocziális biztositás terén nem lehet czólja az, hogy a munkaadókKcpvh. iromány. 1906—1911. IX. kötet 28