Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

218 186. szám. kai szemben a büntető eljárás eseteit ok nélkül szaporítsa, továbbá figyelembe véve azt, hogy magában véve a büntető eljárás a szövetkezeti biztosítás veszélyeztetett érdekeinek megvédésére legtöbb esetben nem is alkalmas, a törvényjavaslat intézkedést tartalmaz 43. §-ában arra nézve, hogy ilyen esetekben a kerületi munkásbiztositó pénztár, melynek a biztosítási i áruiékok beszedése és behajtása hatáskörébe tartozik, a munkaadónak megtilthassa, hogy a betegsegélyezési járulókoknak az alkalmazottat terhelő felerószét annak fizetéséből és illetve béréből levonja. Ez esetben természetesen- a munkaadót a biztosítási járulékoknak csak felerésze terheli s illetőleg tekintettel a munkaadó vagyontalanságára, mely miatt az emiitett esetben a munkaadót terhelő biztosítási járulókok behajtására irányuló eljárás sikerre nem vezethet, a kerületi munkásbiztositó pénztár által a járulékoknak csak a munkaadót terhelő felerósze lesz leírásba hozandó, míg a járulókoknak az alkalmazottat terhelő felerószét az illető alkalmazott közvetlenül lesz köteles a megállapított esedékesség szerint a kerületi munkásbiztositó pénztárba befizetni. Az alkalmazottal szemben természetesen, a mennyiben ez fizetési kötelezettségének eleget nem tesz, kónyszervégrehajtási eljárás nem alkalmazható, úgyszintén a biztosításra kötelezett alkalmazottakkal szemben a befizetések elmulasztása esetén a segélynyújtás sem lesz megtagadható. Hogy tehát a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a szóban levő esetekben a betegsegélyezési járulékoknak felerószét az alkalmazottak közvetlenül tartoznak befizetni, végrehajtási kényszerrel is elláttassók, erre nézve a törvényjavaslat 68. §-ának második bekezdésében van megfelelő intézkedés. A mennyiben a kerületi munkásbiztositó pénztárnak a levonás eltiltása tárgyában hozott határozata, illetve tett intézkedése tekintetében kifogások vagy vitás kérdések merülnének fel, ezeknek felebbezés esetében való eldöntését a törvényjavaslat az állami munkásbiztositási hivatal hatáskörébe utalja, miután a biztosítási ügynek és a biztosító pénztárak működésének szakszerű felügyelete ennek a hivatalnak a feladata és különben sem mutatkoznék czélszerűnek, hogy ilyen, a biztosítás technikai részéhez tartozó, lehet mondani közigazgatási természetű ügynek az elbírálásába még e^y közbenső szerv, az országos munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztár is bevonassák. Az országos pénztárnak az ilyen természetű ügyekbe való bevonása nemcsak felesleges, de egyúttal az eljárásnak szükségtelen és ugy a biztosító pénztárak, mint a biztosított alkalmazottakra nézve egyaránt káros elnyujtásra vezetne. 44. §. Már emiitettem, hogy a törvényjavaslat a balesetbiztosítás költségeit a biztosításra kötelezett alkalmazottak után kizárólag a munkaadókra rójja. A törvényjavaslat 44. §-a tehát ennek kimondása mellett intézkedik arra nézve is, hogy a munkaadó a balesetbiztosítás költségei fejében a munkások béréből levonást teiini, vagy a balesetbiztosítás terheit egészben, vagy részben a munkásra áthárítani nem jogosult. Míg a 42. §. értelmében a betegsególyezési járulókok utólagosan az alapszabályokban megállapítandó esedékesség szerint lesznek a munkaadók által a biztosításra kötelezett alkalmazottak után a kerületi munkásbiztositó pénztárba befizetendők, addig a balesetbiztosítási járulékok, melyek csak évenként osztatnak fel és rovatnak ki, évenként egy összegben fizetendők és pedig, mint a törvényjavaslat 44. §-a megállapítja, az évi költségek felosztására és kirovására vonatkozó határozat kézbesítésétől számított 30. nap alatt. E határidőnél hosszabbat megállapítani nem szükséges, miután a munkaadók a felosztást és kirovást megelőző év folyamán a balesetbiztosítási költségek befizetésére mindenkor előkészülhetnek. Tekintettél arra, hogy különösen a balesetbiztosítás első éveiben az év-