Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

212 186. szám. tétnek kisiparosoknak (kisebb kereskedőknek) ós illetőleg azok a munkaadók esnek a 38. §. szerinti kivételes biztosítási díjfizetés hatálya alá, a kik biztositási kötelezettség alá eső üzemükben ötnél több segédszemólyt rendszerint nem alkalmaznak. A balesetbiztosítási díjak ugyancsak a kisiparra nézve megállapított módon ós eljáráj szerint lesznek azok által is fizetendők, a kik magukat, illetőleg alkalmazottaikat baleset esetére a törvényjavaslat 8. §-aalapján önként biztosítják, miután a költsógfelosztó ós kirovó eljárás alkalmazása ezekkel szemben sem lehetséges. Az önként biztosítottak által fizetendő balesetbiztosítási díjak nagysága azonban természetesen a veszélyességhez arányosítva ós illetve az igénybevételhez képest lesz megállapítandó ós ebben a tekintetben a törvényjavaslat a biztositási díjak összegére nézve semminemű korlátozást nem tartalmaz, hanem e díjak megállapítását az országos munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztár alapszabályaiba utalja. 39. §. Már a 37. §-nál is emiitettem, hogy a törvényjavaslat által választott költségfelosztó és kirovó eljárás ama hátrányának megszüntetése czéljából, mely szerint ez eljárás mellett a balesetbiztosítás költségei nemcsak a biztositásnak amaz időszaka alatt, a mig az úgynevezett' megállapodási időszak és állapot el nem éretik, hanem bizonyos mértékig még ez időn tul is emelkednek, a törvényjavaslat 39. §-a a német rendszerhez hasonló tartalókozást rendel el. Az ekként gyűjtendő balesetbiztosítási tartalékalapra a balesetbiztosítás első óvóben, az abban az évben feloszlott és kirótt biztositási járulék 'háromszorosa, a második évben az azon évi biztositási költségek kétszerese, a harmadik évben másfélszerese és igy minden további évben az illető évi balesetbiztosítási költségeknek a törvényjavaslatban megállapított hányada lesz elhelyezendő. Tekintettel arra, hogy a balesetbiztosítás első évében a biztosítással járó teher igen alacsony lesz, a tartalékalapnak a törvényjavaslatban meghatározott évi dotácziója sem általában véve nagynak, sem viszonylagosan iparunk teherviselési képességéhez arányosítva terhesnek nem tekinthető. Nehogy azonban hazai iparunk, mely eddig a balesetbiztosítás költségeire berendezve nem volt, az első években a balesetbiztosítás költségei ós a tartalékalapra fizetendő összegek által esetleg túlságos mórtékben megterheltessék, a törvényjavaslat 39. §-a intézkedik arra nézve is, hogy a balesetbiztosítás első tiz évében a megállapított tartalékösszegek csak abban az esetben lesznek fizetendők, ha e tiz óv alatt az illető években előálló balesetbiztosítási teher az illető évi munkabérek l°/o-át nem haladja meg. Azokban az években tehát, "a melyekben a hazai ipar a balesetbiztosítás összes költségei révén az illető évben kifizetett munkabérek egy százalékánál átlagosan nagyobb terheket köteles viselni, a tartalékalapra való befizetés mellőzendő lesz ós igy a tartalékalapra fizetendő évi összegek természetszerűleg annyi évvel fognak eltolódni, a hány évben a tartalékalap dotácziója a törvónyjaslat emiitett rendelkezése következtében elmarad. Bár a balesetbiztosítás költségei, mint a 37. §-nál megemlítettem, megfelelő adatok hiányában a hazai ipar termelési ós balesetbiztosítási viszonyaiból vett számadatok révén még inegközelithetőleg sem állapithatók meg, ugy hogy e tervekre nézve csakis a németországi balesetbiztosítási intézetek statisztikai adataiból lehet következtetést vonni, mégis tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat a balesetbiztosítást a Németországban elfogadott rendszerrel valósítja meg ós hogy a németországi és a hazai ipar vonatkozó viszonyai tekintetében olyan eltérések — bármilyen nagyok legyenek is azok egyébként, — a melyei; a balesetbiztosításnak költségeire nézve jegalább hozzávetőleges megállapítást no engednének, nincsenek, — a németországi