Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 218 balesetbiztosítási statisztika adatai alapján mégis csaknem teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a balesetbiztosítás költségei a biztosítás első tizevében, különösen tekintettel arra, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár kezelési költségei az állam által lesznek fedezendők, az évi kifizetett munkabérösszegek átlagban l°/o-át nem fogják meghaladni. A törvényjavaslatban azonban még sem felesleges a fentebb említett azon rendelkezés, mely a tartalékalap dotáczióját a biztosítás első tiz óvóben a biztosítási teher bizonyos maximális határától teszi függővé, mert ez nemcsak megnyugtatást ad, de egyúttal a netalán mégis bekövetkezhető túlságosabb megterheltetésnek is elejét veszi. A balesetbiztosítási tartalékalap, czéljához ós rendeltetéséhez képest, természetesen csak akkor lesz a balesetbiztosítás költségeinek részbeni fedezésére igénybe vehető, ha a tartalékalapra fordítandó összeg az évi balesetbiztosítási teher 4°/o-ára száll le. Tekintettel azonban arra, hogy előre nem látható szükségesetek a tartalékalap kamatainak és esetleg a tőkeösszegnek bizonyos mérvű igénybevételét mégis mellőzhetetlenné tehetik, a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy az országos muakás-betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár a tartalékalap kamatait ós illetőleg magát az alapot bizonyos mértékig igénybe vehesse, azonban ezt a pénztár működésére felügyelő állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyásától teszi függővé ós az igénybe vett összegnek a tartalékalapba való visszatérítését kötelezőleg előírja. A díjfizetóses kisiparosokra, illetve kisebb kereskedőkre a tartalékalapot illető befizetések nem vonatkoznak, azok mindég csak a 3, illetve 10 óv után az 5 koronát fizetik. Miután a felosztó és kirovó eljárás, melyet a törvényjavaslat különösen hazai ipari viszonyainkra és az ipar fejlődési állapotára való tekintettel a balesetbiztosítás költségeinek fedezésénél elfogad és ajánl, a biztosítás költségeinek egy részét a későbbi ipari nemzedékre hárítja át, a minek a 39. §. szerinti tartalékalap-gyűjtés részben korrektivuma kivan lenni, a törvényjavaslat megadja a módot az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár közgyűlésének, illetve a közgyűlés által képviselt érdekeltségnek, hogy kedvezőbb viszonyok között ós különösen abban az esetben, ha az évi balesetbiztosítási teher az ipar szolgáltatási képességét csak igen csekély mértékben venné igénybe, a jövőről való gondoskodás érdekében a tartalékalapnak a megállapítottnál magasabb százalékokkal való gyarapítását is elhatározhassa. Miután a tartalékalapra fordítandó összeg mindig az illető évi balesetbiztosítási tehernek a munkaadóra eső összegéhez viszonyított hányada és ez a hányad a 39. §. rendelkezése szerint az évi felosztott és kirótt balesetbiztosítási költségek alapján állapittatik meg, természetes, hogy azok a kisiparosok, akik a 38. §. szerint a biztosítási költségeket nem a felosztó ós kirovó eljárás szerint fizetik, a tartalékalapra való befizetésre kötelezve nem lesznek. A törvényjavaslat 39. §-a alapján gyűjtendő balesetbiztosítási tartalékalap mikénti kezelésének ós elhelyezésének módjára nézve a törvényjavaslat 31: §-ának utolsó bekezdése tartalmaz rendelkezést és nevezetesen a kereskedelemügyi minister hatáskörébe utalja' annak a pénzügyministerrel egyettőleg rendeleti utón való megállapítását, hogy a gyűjtendő balesetbiztosítási tartalékalap, úgyszintén a betegsegélyezési tartalékalap hogyan lesz elhelyezendő és mikópen lesz kezelendő. A törvényjavaslat 37. §-ának amaz általános intézkedése alól, mely 40. §.