Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 211 Mig a törvényjavaslatnak 37. §-a általában az ipart terhelő balesetbiz- 38. §. tositási költségeknek mikénti fedezéséről, nevezetesen a felosztó és kirovó eljárás szerint való megosztásáról rendelkezik, addig a 38. §. a kisiparosoknak (kiskereskedőknek) a biztosításba bevont köreire nézve az őket terhelő balesetbiztositási költségek fedezésére nézve egészen különleges eljárást állapit meg. A kisipar teherviselési képességével ugyanis a balesetbiztositásnál különösebb mérvben kell számolni. A mig ugyanis egyfelől a kisiparban szintén fénforgó baleseti veszélyre való tekintettel a kisiparnak a biztosításba való bevonása úgy a szavatossággal terhelt munkaadók, mint a kisipar fizetési képessége által kellően nem biztositott munkások ellátása érdekében szükséges, addig ezzel szemben a csekély szolgáltatási képességre való tekintettel a biztositási költségek megállapítása szempontjából a kisipar különös figyelemre és gondozásra szorul. Ebből a czólból a törvényjavaslat 38. §-a a kisiparosokkal (kisebb kereskedőkkel) szemben az utólagos felosztás és kirovás szerinti költségfedezést mellőzi ós e helyett azokat biztositási díjak fizetésére kötelezi. A felosztó ós kirovó eljárás mellőzése a pénztár szempontjából is szükségesnek és indokoltnak mutatkozik, mert a kisiparosok nagy száma mellett azokkal szemben a felosztó és kirovó eljárásnak alkalmazása kezelési szempontokból csaknem leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék. Ezzel szemben a biztositási díj fizetésének rendszere annál könnyebben vihető keresztül, mert a kisiparosok és azok alkalmazottai a betegség esetére való biztosítás szempontjából a kerületi munkásbiztositó pénztáraknál már amúgy is egyénenként nyilvántartatnak, a kisiparosok ez alkalmazottak után már a betegség esetére való biztosítás szempontjából rendszeres járulékok fizetésére kötelezve vannak és igy e nyilvántartás ós járulékfizetés mellett a kisiparosoknak a balesetbiztosításra való díjfizetése és illetőleg e díjfizetési rendszernek a kisiparosokkal szemben való alkalmazása nehézségekbe nem ütközik. Nehogy azonban a balesetbiztosítás költségei túlságos mérvben legyenek a kisiparosokkal szemben megállapíthatók, a törvényjavaslat e díjak évi összegének nagyságát már előzetesen is megállapítja. Nevezetesen kimondja a törvényjavaslat, hogy a biztosítás első tíz évében a kisiparosok (kisebb kereskedők) minden egyes biztositott alkalmazott után évenként 3 korona, a biztosítás tiz éve után pedig 5 korona évi biztosítási díjat fizetnek. Németországban az ottani balesetbiztositási törvény a kisiparosok által alkalmazottaik után fizetendő balesetbiztositási díj évi összegét .4 márkában állapítja meg ós mint a tapasztalatok mutatják, a kisipari balesetbiztosítás költségei ez évi biztositási díjjal fedezhetők. Bár a törvényjavaslat hazai kisiparosaink kedvezőtlenebb helyzetére való tekintettel az évi biztosítási díj összegét csekélyebb összegben állapítja meg, mégis remélhető, hogy a kisipari balesetbiztosítás költségei túlnyomó részben, sőt esetleg egészben, e biztositási díjak mellett is fedezhetők lesznek. Az országos munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztái* az ekként megállapított évi díjat természetszerűleg megfelelő módon, hetenként befizetendő összegekre osztja fel, nehogy a kisiparosok a balesetbiztosítás költségeivel egy összegben terheltessenek meg és ez a felosztás, mint emiitettem, abból a szempontból is szükségesnek és czélszerűnek fog mutatkozni, hogy a kisiparosoktól a balesetbiztosítás heti költségei a betegsegélyezésre fizetendő heti járulékokkal egyidejűleg hajtassanak be. _ Azt a határt, a meddig ez a különleges balesetbiztositási költségkirovási eljárás alkalmaztatik, a törvényjavaslat 38. §-a akképpen állapítja meg, hogy az ezen szakaszban foglalt rendelkezések szempontjából azok a munkaadók tekin27*