Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. száűi, iöl A másik rendszer hazája Németország. Lényege a következő: A folyó évi kártalanítások, illetve költségek az óv végével összegeztetnek. Ez az összeg a biztositó érdekeltség egyes tagjaira a náluk alkalmazott munkások száma, illetve azok bére, valamint a veszélyességi táblázat alapján az egyes üzemekre nézve megállapított arányszám szerint íelosztatik ós kirovatik. Elnevezése felosztó ós kirovó rendszer, németül, mely általánosan elfogadott műelnevezésként alkalmaztatik erre a rendszerre: Umlageverfahren. E rendszer szerint tel)át nem az illető évben megállapított kártalanításoknak több évre felosztott tőke-értéke szedetik be a tagoktól, hanem évről-évre csak az az összeg rovatik ki a tagokra — természetesen a veszélyességi táblázat és osztály szerint, valamint kiűzetett munkabére ,után — mely az előző évben tényleges kiadást képezett. Az előbbi tehát — ha a díjszabás helyes — állandó jellegű, a ózbbuti évről-évre terjedő változó díjfizetéssel jár. • • ,,UÍ Ez a két rendszer lényege. -•• Állítsuk már most egymással szembe mindkettőt, előnyeikkel és hátrányaikkal, úgy a mint azokat az elmélet és gyakorlat emberei kimutatni igyekeznek. Az osztrák tőkefedezeti rendszer előnyei gyanánt a következőket emelik ki: 1. A jövőt feltétlenül ós teljesen csak ez a rendszer biztosithatja. A felosztó rendszerben, melynél a tőke nem fedeztetik, abban a pillanatban, melyben a biztositó intézet vagy szövetkezet megszűnik működni, egyáltalában nem lehet többé kártalanításról szó, a járadékok nem folynak tovább. A szerencsétlenül járt és esetleg élete végóig kártalanításra szoruló munkás, add arra igénynyel bír, e mellett a rendszer mellett a tőkefedezeti rendszerrel ellentótben igy tulajdonképen teljesen biztosítva nincsen. 2. Minthogy a tőkefedezeti rendszernél a tőke fedeztetik, a költségek viselésében az aránylagos igazság elve van megvalósítva. Ennél a rendszernél nem fordulhat az elő, ha t. i. tökéletesen van keresztülvive, hogy a költségeket viselő tagok a későbbi években, igy különösen azok, a kik később lépnek a szövetség kötelékébe, jobban terheltetnek meg a járadékok folytonos emelkedésénél fogva, mint az előző években. 3. A tőkefedezeti rendszernél a hozzájárulási kulcs emelésére később a biztosítás-technikai számitások pontossága folytán nincs szükség, a költségeket viselők előre tudják a reájuk eső terhek nagyságát. A termelésnek tehát itt a balesetbiztosítás költségeivel évente nem mint egy előre meg nem . határozható kétséges kiadással, hanem, mint a költségvetésbe épen meghatározott voltánál fogva könnyen beállítható tétellel kell csak számolnia. 4. A tagok által fizetendő járulókok állandók lóvén, az esetleges ipari válságok idején a terhek nem súlyosabbak, mint azelőtt voltak, mig a felosztó-kirovó rendszer szerint az évenként emelkedő terhek ilyenkor súlyosabban érintik az ipart, különösen ha régi vállalatok megszűnnek és újak nem keletkeznek helyükben, mert a teher akkor kevesebb vállalat között oszlik meg. 5. Ugyanez az eset állhat elő munkabér-csökkenések esetén a kirovó-felosztó rendszer mellett, mert a magasabb összeg kisebb munkabér-összegekre osztandó fel, a mi a tőkefedezeti rendszernél szintén ki van zárva. A íelosztó és kirovó rendszer előnyei gyanánt pedig ezeket szokták felemlíteni: 1. A felosztó és kirovó rendszer mellett szól a tőkefedezeti rendszernek az a hátránya, hogy az ehhez szükséges statisztikai anyagra, a melynek nyomán a valószínűségi számitások eszközölhetők volnának, nagyon nehéz