Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 179 ben tehát olyan alkalmazottak, illetve üzemek jelentkeznének biztositásra., akik, illetőleg a melyek a taxativ felsorolásba bele nem illeszthetők, ezeknek biztosítási bejelentését az országos pénztár nem fogadhatja el. Az országos pénztár a beérkezett ós esetleg a vizsgálat következményeképen helyesbített adatok alapján állítja tehát össze a balesetbiztosításra bejelentett alkalmazottakról és illetve az alkalmazottak munkaadóiról és ezek üzemeiről vezetendő törzskönyvet és tartja nyilván abban mindazokat az adatokat, a melyek a balesetbiztosítás szempontjából fontossággal bírnak. A törvényjavaslat előírja, hogy a törzskönyvben az alkalmazottak, illetve azok munkaadói iparágak és kerületi munkásbiztositó pénztárak szerint tartandók nyilván, főkép abból a czélból, hogy a kerületi munkásbiztositó pénztárak számára a törzskönyv alapján a szükséges felvilágosítások bármikor megadhatók legyenek. Ebből a czélból és tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat 23. §-a értelmében részben a betegség, részben a balesetre való biztosítás czéljából maguk a kerületi munkásbiztositó pénztárak is nyilvántartásokat vezetnek, a törvényjavaslat előírja, hogy az országos pénztár az adatoknak a törzskönyvbe való bevezetése után a véglegesen megállapított adatokat saját nyilvántartásaiban való keresztülvezetós czéljából a kerületi munkásbiztositó pénztárakkal közölni tartozik. Hogy a törzskönyv adatai állandóan helyesek és a tényleges viszonyoknak megfelelőek legyenek, a törvényjavaslat 33. §-á ugyancsak gondoskodik arról is, hogy a munkaadó személyében, vagy az üzemben beálló mindennemű változások, melyeknek a balesetbiztosítás szempontjából jelentőségük van és a melyek a 32. §. értelmében az országos pénztárnak szintén bej elentendők, illetve tudomására hozandók, az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár által a törzskönyvben szintén kellőképen nyilvántartassanak és illetve e változások a törzskönyvben adatokon keresztül vezettessenek. A törvényjavaslat azon az alapon áll, hogy a kötelező balesetbiztosítás M. §. költség*eit, mint természetszerűleg is a termelés költségét, abban a részében, mely az állami hozzájárulás által fedezett részen túl fenmarad, az egyes biztosításra kötelezett üzemek tulajdonosainak kell viselníök. Minthogy ez á balesetbiztosítás költségeihez való hozzájárulás tulaj donképen az üzemhez, az üzem tulajdonához kapcsolódik hozzá, a méltányosság feltétlenül követeli, hogy az egyes üzemek munkaadói olyan arányban járuljanak a kötelező balesetbiztosítás költségeihez, a milyenben annak előnyeit élvezik, illetve a minő mórtékben a balesetbiztosító intézmény nyújtotta kedvezményeket az illetők üzemei igénybe veszik. Méltányos tehát e költség viselésnek a gyakorr latban való arányos megállapítása, vagy legalább olyan megosztása, mely a valószínűség figyelembevételével — tökéletesen, pontosan a méltányos mérték meg nem állapitható — ezt a méltányos arányt a lehetőségig megközelíti. A különböző veszólyességű üzemek a balesetbiztosítás előnyeit abban az arányban veszik jobban igénybe, a mely arányban nagyobb, vagy kisebb veszélyességet, a balesetek nagyobb vagy kisebb veszélyét rejtik magukban álkalmazottaikra nézve. Az az üzem tehát, a mely nagyobb veszélyességgel dolgozik, méltányos, hogy aránylag ós pedig nagyobb veszélyessége arányában megfelelő magasabb összeggel járuljon a kötelező balesetbiztosítás költségeihez, mint a kisebb veszólyességű üzem. Vagyis a teherviselés alapja a kölcsönösség elvének érintetlen hagyása mellett az üzemek különböző veszélyességi fokq.. Ennélfogva a balesetbiztosítás berendezésének egyik elsőrendű fontosságú kérdése a különböző ós a balesetbiztosítás szempontjából figyelembe jövő üzemek veszélyességi fokozatának megállapítása, még pedig úgy, hogy az 23*