Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
180 186. szám. egyes üzemfajok, pl. vasgyárak vagy fürésztelepek veszélyességi foka lehetőleg pontos, tehát számszerű arányban nyerjen kifejezést. Az egyes üzemek veszélyességi arányának megállapítása, az úgynevezett veszélyességi osztályozás, teszi ennélfogva a balesetbiztosítás pénzügyi szempontból fontos rendelkezései között azt az először megoldandó kérdést, azt a legelőször is szilárdan megépítendő alapot, a melyen a balesetbiztosítás, költségviselési tervét felépíteni kell. A törvényjavaslat 34. és 35. §-ai foglalkoznak a veszélyességi osztályozás kérdésével. Az előbbi a veszélyességi táblázatnak az eddigi ipari balesetstatisztika alapján való megállapításáról egyáltalán, tehát az általános irányú veszélyességi táblázatnak megalkotásáról rendelkezik, az utóbbi az egyes konkrét üzemeknek a már megállapított veszélyességi táblázat csoportjaiba ós osztályaiba való besorozásáról szól. Más szóval a 34. §. értelmében a baleset-statisztika alapján megállapíttatik, hogy például a kőfaragóipar veszélyessége úgy aránylik a kőfejtő- és kőbányaipar veszélyességéhez, mint pl. 2:12-höz, ha t. i. az összes balesetbiztosításra kötelezett üzemeket veszélyességük szempontjából tizenkét arányos csoportba osztjuk be. Vagyis ez esetben a kőfaragóipar a II., a kőbányaipar a XII. veszélyességi osztályba fog soroztatni. Ezzel ellentétben a 35. §. az egyes konkrét üzemeknek a veszélyességi arányoknak megfelelően szerkesztett veszélyességi táblázat illető osztályaiba való sorozásáról rendelkezik. A veszélyességi táblázat ós osztályai tehát tulajdonképen kétfélék. A táblázat azt a veszélyességi arányt fejezi ki, melyben egyes iparágak egymáshoz állanak, tehát például egy szövőgyár és egy gépgyár, a kőfaragás és kőfejtés, mig az osztályok egy és ugyanazon veszélyességi fokkal biró különböző üzemek szerint lehetnek különbözők, a szerint, a mint az egyik gyár jobban vagy rosszabbul van berendezve, az egyikben kisebb a balesetveszély — mert megfelelő óvóintózkedések vannak, — a másikban ellenben nagyobb, mert az óvórendszabályok el banya golvák. Mig tehát a veszélyességi táblázat az egész ipar osztályozását jelenti a balesetveszély szempontjából, addig a táblázat keretében az osztályozás az egyes üzemekre vonatkozik. Sem a veszélyességi táblázat, sem annak osztályokra való osztása tekintetében a törvényjavaslat nem rendelkezik részletesebben. Nem pedig azért, mert itt az eljárásnak többféle módja kínálkozik, melyek közül a pénztár igazgatósága, illetőleg közgyűlése majd a szerint választhat, a mint azt viszonyaink mellett czélszerübbnek fogja tartani. Elvi rendelkezés csak az, hogy veszélyességi táblázat ós osztályozás szolgál a fedezet alapjául, a többi részlet, mely nem tartozik a törvény keretébe. A mi egyébként a veszélyességi táblázatot illeti, az szerkeszthető egyszerű relatív számarányok felvétele segítségével, a mikor a legkevósbbé veszélyes üzemcsoport arányszáma lesz 1, mig az egyes üzemcsoporthoz viszonyított magasabb veszélyességek arányában a többi üzemcsoportok magasabb arányszámot fognak nyerni. Pl. dohánygyárak 1, üvegesek 2, kömívesek 5, cserepesek 9, épületbontások 25 stb. A veszélyességi arány emelkedésével az ezt kifejező arányszámok is a szükséghez képest végtelenig emelkedhetnek. De szerkeszthető e táblázat ugy is, hogy mig a legkevósbbé veszélyes üzemcsoport arányszámának az 1, addig a legveszélyesebb üzemcsoport arányszámának előre megállapítva a 100 vétetik. E száz egységen belül azután veszélyességük arányában helyezendők el az összes üzem'csoportok.
