Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
178 186. szám. vonatkozó törvényes szabályok szerint késedelmi kamat fizetendő. Ez annyival is inkább fentártandó, miután fontos érdek az, hogy a munkaadók a munkásoktól levont járulékok pontos befizetésére kellő időben szoríttassanak s a biztositó pénztár a késedelmes befizetésekkel járó károkért kárpótoltassék. 30. §. Ha a biztositott pénztári tag az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztárt betegségszinleléssel vagy a segélyezéseknek más módon jogosulatlanul történt igénybevételével megkárosítja, a kárösszeg a tag vagyontalansága miatt egy összegben a legtöbb esetben be nem hajtható, a kár megtérítését tehát legczélszerűbb a munkaadó által eszközlendő bérlevonások utján biztosítani. Ha azonban a munkás a pénztárt a munkaadó tudtával vagy segítségével, illetve mulasztása folytán károsította meg, abban az esetben a kártérítési kötelezettséget a törvényjavaslat kizárólag a munkaadóval szemben állapítja meg. 31. §. A törvényjavaslat 31. §-a az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt a rendkívüli körülmények által előidézett betegsegélyezési kiadások fedezésére tartalékalap gyűjtésére kötelezi. A tartalékalap csak rendkívüli szükségletek fedezésére vehető igénybe és ennek biztosítása érdekében a törvényjavaslat az igénybevételt az állami munkásbiztositási hivatal engedélyétől teszi függővé. IV. FEJEZET. A baleseti veszélyességi osztályokba sorozás és a balesetbiztosítás költségeinek fedezése. 82., 33. §. A törvényjavaslat a munkásoknak balesetre való biztosítása czéljából országos pénztárt állítván fel és az országos pénztárnak tévén feladatává azt, hogy ugy a biztosításba bevont alkalmazottakat, mint azok munkaadóit a baleset következményei ellen biztosítsa, az országos betegsególyző és balesetbiztosító pénztár közvetlen feladata, hogy a biztositott alkalmazottakról és a munkaadókról megfelelő nyilvántartást, úgynevezett törzskönyvet vezessen. A törzskönyv vezetésének czéljából a kerületi munkásbiztositó pénztárak, melyek az országos pénztárnak úgy a betegség, mint a balesetbiztosítás keresztülvitele szempontjából helyi szeivezeteiként működnek, s a hozzájuk a törvényjavaslat II. fejezete értelmében beérkezett bejelentéseket és az általuk esetleges helyszíni vizsgálat alapján felvett adatokat, melyeknek a biztosítás szempontjából való fontossága felett már maguk a kerületi pénztárak is bizonyos mérvű elsőfokú bírálatot gyakorolnak, a törvényjavaslat 23. §-ában megállapított kötelességükhöz képest az országos pénztárhoz terjesztik fel. Az országos pénztár igazgatósága természetszerűleg a maga részéről is vizsgálat tárgyává teszi a hozzá ekként beérkezett bejelentéseket és adatokat, intézkedik azoknak esetleges helyesbítése iránt és az ekként beérkezett és esetleg helyesbített adatok alapján határoz a bejelentett alkalmazottak, illetve az azokat foglalkoztató üzemek biztosítási kötelezettsége felett. Ez a vizsgálat és az annak alapján való határozás a biztosítási kötelezettség megállapítása czéljából annyival is inkább szükséges, mert a törvényjavaslat meghatározván taxativ felsorolással a biztosításra kötelezett alkalmazottak körét és egyúttal megállapítván azt, hogy kik és mennyiben jogosultak magukat balesetre önként biztosítani, természetszerűleg a biztosítás jogát csak a taxativ /elsorolás keretén belül adja meg. Amennyi-