Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186.. szám. xn Végül szükséges ez a biztosítás könnyebb keresztül vihetősége szempontjából is. A biztosító pénztár ugyanis csak úgy rendezkedhetik be a segélyezéssel járó költségekre, ha előzetesen megállapítani képes, hogy a különböző foglalkozási ágakban és különböző helyeken a betegsególyek nyújtása minő kiadásokkal, minő költségekkel jár és ha a biztosított tagok, illetve azok munkaadói által fizetendő biztosítási díjakat a nyújtott segélyek értékéhez ós a költségekhez viszonyítva állapíthatja meg. A mint a járulék-százalék egységes — mint ugyancsak a tapasztalatok igazolják, —nehéz ennek oly mértékben való felemelése, hogy abból a nyújtott szolgáltatások költsége fedezhető legyen, mert mindig bizonyos fokú ellenszenvet idéz elő az ilyen járulékfelemelés azok körében, a kiknek biztosítása a biztosítási díjaknak e felemelését szükségessé és indokolttá nem teszi. Végül a törvényjavaslat 25-ik §-a intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy abban az esetben, ha az országos pénztár által megállapított járulókszázalékok mellett az alapszabályszerű segélyezéssel járó kiadások nem fedezhetők, a pénztár a járulók-százalékot megfelelő módon és arányban felemelni tartozik, míg abban az esetben, ha az alapszabályszerű segélyezések a megállapítottnál kisebb járulók-százalók mellett is fedezhetők, a járulók-százalék megfelelő módon ós arányban leszállítandó. A törvényben erre nézve azért szükséges intézkedni, hogy egyfelől a biztosító pénztár által vállalt kötelezettségek és tartozások fedezhetők legyenek, másfelől pedig, hogy a pénztár indokolatlanul és szükségtelenül a munkaadókat vagy biztosítottakat a biztosítás czímén költségekkel meg ne terhelhesse. A törvényjavaslat 26-ik §-a változatlanul fentartja az 1891. évi XIV. 2<>. §. t.-cz. 23. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a pénztári tagnak vele közös háztartásban élő családtagjai, ha keresetük nincs, a járulékok felét fizetik, mivel szemben, mint arra nézve a törvényjavaslat ugyancsak a törvénynyel megegyezően 57. §-ában intézkedik, az ilyen családtagok közül táppénzre csak a biztosításra kötelezett tagnak vele egy háztartásban élő neje tarthat igényt. A 27. §. szerint az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító 27.• §. pénztár az önként belépő tagoktól belépési díjat szed, melynek összege; mindenesetre mérsékelten, az alapszabályokban lesz megállapítandó. A 28. és 29. §-ok rendelkezései lényegükben megfelelnek az 1891. óvi28., 29. §§. XIV. t.-cz. 19. §-ában foglalt rendelkezéseknek. A törvényjavaslat a törvény idézett rendelkezéseivel szemben csak annyit változtat, hogy a 28. §-ban nem csupán a betegség esetére fizetendő járulókokról, hanem az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztárnak a betegség esetére való biztosításból befolyó egyéb bevételeiről is rendelkezik, továbbá hogy a segélyezési költségek között a gyógykezelési intézetek, nevezetesen rendelő intézetek, kórházak, szanatóriumok és üdülő helyek felál itásával járó költségeket is felsorolja és végül mellőzi a szövetségi kezelési költségeket, miután a törvényjavaslat szerint felállítandó országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár kezelési költségei a 116. §. értelmében az állam által lesznek fedezendők. A 29. §-ban ezen felül a törvényjavaslat kiegészíti a törvény 19. §-ának utolsó mondatában foglalt rendelkezést mindazokkal a szolgáltatásokkal, melyeket az országos munkásbiztositó. pénztár a törvényjavaslat alapján a tagoktól, illetve azok munkaadóitól kovefelhet. Ilyen követelhető szolgáltatás nevezetesen a késedelmi kamat, miután a hátralékos tagsági járulókok közigazgatási utón közadók módjára lévén behajtandók, azok után a közadókra Képvh. iromány. 1906—1911. IX. kötet. •23