Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
186. szám. 171 felügyelők gyárvizsgálati kötelezettségéről az 1893. évi XXVIII. t.-ez. "intézkedik. A törvényjavaslat tehát akkor, a midőn a munkaadóknak a törvényjavaslatban foglalt kötelezettségek teljesítése szempontjából az iparhatóságok és ipar felügy élők által való ellenőrzéséről intézkedik, tulajdonkópen uj ellenőrzési fórumokat és szerveket nem teremt, hanem csupán azt az ellenőrzési és felügyeleti működést használja fel, melyet az iparhatóságok és az iparfelügyelők gyárellenőrzósi kötelezettsége révén a fentebb idézett törvények már rendszeresitettek. Az pedig csak természetesnek mutatkozik, hogy az emiitett iparhatóságok és kir. iparfelügyelők akkor, a midőn a gyártelepeket hatáskörük és az összes munkásvédelmi intézkedések szempontjából megvizsgálják, ebbeli vizsgálatukat és ellenőrzési tevékenységüket ama kötelezettségek teljesítésének megvizsgálására is kitérjeszszók, melyek a munkaadókat a betegség és baleset esetére való biztosításból kifolyólag a törvény alapján terhelik. A törvényjavaslat tehát tulajdonképen csak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, illetve az ennek helyi szerve, a kerub ti munkásbiztositó pénztár által kiküldendő pénztári közegek utján való helyszíni vizsgálatokról ós ellenőrzésekről intézkedik. Erre pedig természetszerűleg szükség van, mert az iparhatóságok és iparfélügyelők egyfelől csak a gyárüzemek és illetőleg bizonyos meghatározott üzemek helyszíni megvizsgálására vannak a vonatkozó törvényes szabályok szerint feljogosítva és így e törvényes szabályok alapján minden biztosítási kötelezettség alá eső üzemet meg sem vizsgálhatnának, ugy hogy ez üzemek megvizsgálására és ellenőrzésére az országos, illetőleg a kerületi munkásbiztositó pénztár feljogosítandó, másfelől pedig azért, mert az iparhatóságok és iparfelügyelők a maguk gyárvizsgálati és gyárellenőrzési tevékenységükben bizonyos meghatározott és előre megállapított rend szerint járván el, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárak a sürgős helyszíni vizsgálatot igénylő esetekben az említett hatósági szervek működését igénybe sem vehetnék. Hogy a helyszini vizsgálatok sikeresek lehessenek, köteleztetnek a törvényjavaslat szerint a munkaadók pontos ós rendes bérjegyzékek vezetésére, azoknak a vizsgálatra jogosított közhatósági vagy pénztári közegeknek felmutatására, az üzem és az összes vonatkozó nyilvántartások megtekintésének megengedésére, úgyszintén mindazon adatoknak rendelkezésre bocsátására, melyeknek a bejelentések, a járulékfizetés és a tagsági igazolványok tekintetében fontosságuk van. A helyszini vizsgálatok költségei természetszerűleg az azt teljesítő iparhatóságok ós kir. iparfelügyelőket illetőleg a kincstár, az autonóm közegek tekintetében pedig a biztosító pénztár terhére esnek. Ha azonban a helyszini vizsgálatok szüksége abból az okból merül fel, mert a munkaadó valamely, a törvényben előirt kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, ebben az esetben a helyszini vizsgálatnak költségei a munkaadóval szemben állapittatnak meg, a munkaadó szükségtelen megterheltetésének érdekében azonban ebben az esetben is csak akkor, ha a munkaadó mulasztását a pénztár által kitűzendő legfeljebb 15 napi határidő alatt nem pótolja. A munkaadót terhelő eljárási költségek behajtását a törvényjavaslat a közigazgatási utón, a közadók módjára való behajthatóság megállapításával biztosítja. A törvényjavaslat 20. § a, mint emiitettem, a munkaadókat pontos és rendes bér- és munkásjegyzékek vezetésére kötelezi. Ilyen munkás- és bérjegyzékek vezetése a kisiparban (kiskereskedelemben) természetesen feles22*
