Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 163 A törvényjavaslat 4—6. §-ai a belföldi üzemek állandó, vagy ideiglenesen i— 6. §?. külföldön foglalkoztatott alkalmazottainak biztosítását és biztosítási igényeit, úgyszintén a belföldi üzemekben alkalmazott külföldi honosok igényeit szabályozzák. A 4. §. nevezetesen felmenti a belföldi vállalatokat azon állandóan külföldön tartózkodó alkalmazottak biztosítása alól, a kik már az illető külföldi államban is az ottani törvények szerint biztosítva vannak, nehogy a munkaadónak kétféle biztosítás költségeit kelljen viselnie. Az 5. §. szerint a belföldi üzemekben alkalmazott külföldi honosok a betegség esetére való biztosítás tekintetében a belföldi honosokkal minden esetben egyenlő elbánás alá esnek, miután a betegség esetében nyújtott segélyek ideiglenes jellege és azon közegészségügyi érdekek folytán, melyek a betegség esetében a szükséges orvosi gyógykezelés és gyógyszerek nyújtásához fűződnek, a külföldi honosoknak a betegsególyektől való megfosztása indokoltnak semmi esetre sem mutatkoznék. Ellenben a balesetbiztosítás előnyeiben való részesedés a belföldi üzemekben alkalmazott külföldi honosoknál a viszonosság feltótelétől van függővé téve. Azonban a kereskedelemügyi minister a biztosítási kötelezettséget a viszonosságra való tekintet nélkül is elrendelheti, nehogy egyes, különösen határszéli vállalatok a biztosítás terhei alól való kibúvás és az egyenlőtlen verseny czéljából kizárólag külföldi munkásokat alkalmazhassanak. A törvényjavaslat 6. §-a szintén a kétszeres, illetve a két helyen való biztosítás lehetőségét kívánja megszüntetni azzal az intézkedéssel, mely szerint azok a vállalatok, melyeknek üzeme az ország határán túl terjed, csak az. egyik államban biztosításra kötelezettek. Erre nézve a vállalat székhelye az irányadó. Természetes, hogy ha valamely vállalat abban az államban, a melyben a vállalat szókhelye van, törvényes kötelezettség hiányában biztosítás alá nem esik, az illető vállalat hazai területen foglalkoztatott alkalmazottait a hazai törvény szerint biztositani köteles lesz. Ha a vállalatnak belföldön állandó képviselősége van, az ennek jogköre alá tartozó alkalmazottak arra való tekintet nélkül, hogy a vállalat székhelyének államában a biztosítás törvényileg rendezve van-e, vagy sem, a hazai törvény szerinti biztosítási kötelezettség alá esnek. A törvényjavaslat 7. §-a a betegség esetére való önkéntes biztosítás 7. §. lehetőségót szabályozza. Ebben a tekintetben, nehogy az orvosok érdekei kárt szenvedjenek, az önkéntes biztosítás lehetőségót, szemben az 1891. évi XIV. t.-cz. 4. §-ával, ahhoz a feltételhez köti, hogy a biztosításba önként belépni kívánó egyén évi fizetése, illetve keresete 2400 koronát, vagy naponkint 8 koronát nem haladhat meg. Egy további feltétele az önkéntes biztosítás lehetőségének az 1891. évi XIV. t.-cz. 4. §-ával egyezően az, hogy az illető egyén a magyar szent korona országainak területén tartózkodjék, miután a hazai biztosító pénztár a külföldön tartózkodó egyének betegség esetében való segélyezésére, melyre nézve a külföldi orvosokkal és gyógyintézetekkel megegyezést sem létesíthet, nem kötelezhető. E feltételek mellett a törvényjavaslat 7. §-a az önkéntes biztosítás lehetőségét személyileg is lényeges korlátozások közé szorítja, miután az önkéntes biztosítás jogát általában csak azoknak adja meg, a kik ipari vállalatoknál vagy ipari munkával foglalkoznak, míg az 1891. évi XIV. t.-cz. 4. §-ának g) pontja szerint a betegsególyző pénztárak alapszabályaikban az önkéntes biztosítást megengedhették mindazoknak, a kik magukat betegség esetére biztositani kívánták. .' '' 21*