Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

164 186. szám. A törvényjavaslat 7. §-ában foglalt taxativ felsorolás szerint az önkéntes biztosítás joga megilleti először azokat, a kik a törvényjavaslat 10. §-a szerint biztosítási kötelezettség alá nem esnek azon az alapon, mert fizetésüket, illetve bérüket betegség esetében is legalább 20 hétre a munkaadótól megkapják. Az önkéntes biztosítás jogának megadása, szemben azzal, hogy épen a fizetés, illetve a bér élvezetére való tekintettel a kötelező biztosítás kimondása ezeknél szükségesnek nem mutatkozik, ez alkalmazottaknál indokolt abból az okból, mert az élvezett fizetés vagy bér a betegség tartama alatt rendszerint fokozódó szükségletek kielégítésére nem minden esetben elégséges. A mig tehát a munkaadót épen a fizetés, illetve bór kiszolgáltatására való tekintettel az illető alkalmazott biztosítására és a biztosítási költségekben való részesedésre kötelezni nem lehet, addig ezzel szemben az alkalmazott számára meg kell adni azt a jogot, hogy magát és illetve hozzátartozóit betegség esetére saját költségén önként biztosithassa. A 7. §. b) pontja megadja továbbá az önkéntes biztosítás jogát a házi cselédnek. Ezekre a biztosítási kötelezettséget kiterjeszteni szintén nem lehet, azért, mert a házi cselédek bejelentésére ós nyilvántartására vonatkozólag általában véve törvényes rendelkezések még nincsenek ós így a házi cselédeknek kötelező biztosítása nyilvántartások hiányában pontosan keresztülvihető sem volna, A gazdasági helyzet azonban, melyben a házi cselédek vannak, úgyszintén a cselódtartó gazdáknak a kórházi ápolási költségek fizetésére nézve az 1898 : XXI. t.-cz. 5. §.-ában megállapított terhes kötelezettsége indokolttá teszi, hogy azoknak és illetőleg gazdáiknak legalább az önkéntes biztosítás joga megadassák. A 7. §. c) és d) pontja az 1891. évi XIV. t.-cz. 4. §-ának c) és d) pontjában megnevezettekre fentartja az önkéntes biztosítás jogát, természetesen azzal az előbb említett korlátozással, hogy ezek évi keresete 2.400 koronánál, vagy naponkénti keresete 8 koronánál több nem lehet. Az f) pontban említett pénztári tagok családtagjainak önkéntes biztosítási jogát szintén az 1891. évi XIV. t.-cz. állapította meg. A g) pont a nyilvános tanintézetek műhelyeiben alkalmazott tanulókra terjeszti ki az önkéntes biztosítás jogát, azért, mert e tanintézetek műhelyeiben ipari természetű munka végeztetik. A 7. §. h) pontja a törvény 4. §-ának e) pontjával megegyezően a mezőgazdasági munkások és cselédek önkéntes biztosítására nyuit módot. Bár a mezőgazdasági munkások ós cselédek biztosítása iránt az 1900. évi XVI. t.-cz., illetőleg az ezt kiegészítő 1902. évi XIV. t.-cz. már intézkedik, még sem mutatkozik feleslegesnek, hogy ez alkalmazottaknak az ipari munkásokat biztosító pénztárakba való önkéntes belépés joga is megadassák. A törvényjavaslat 7. §-ának ez a rendelkezése különben csak ideiglenes természetű és pedig azért, mert a íbldmívelósügyi kormány a mezőgazdasági munkások ós cselédek biztosításának törvényhozási utón való további kiépítéséről ós rendezéséről gondoskodni kivan ós így az azok részére a jelen törvényjavaslatban megadott önkéntes biztosítási jog a törvényhozás ujabb intézkedésével tárgytalanná válik. A 7. §. i) pontjában az önkéntes biztosítás joga a javitóintézetekben elhelyezettekre ós a letartóztatás! intézetek üzemeiben foglalkoztatott letartóztatottakra is kiterjesztetik. Ez a rendelkezés kapcsolatban áll az 1. % 21. pontjában foglalt intézkedéssel, azzal a különbséggé], hogy mig az 1. §• 21. pontjában olyan vállalatokról van szó, a melyek a javitóintézetekben