Képviselőházi irományok, 1906. VIII. kötet • 101-182. sz.
Irományszámok - 1906-119. A közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának újból való megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése
260 119. szám. nem szabad elfelejteni, hogy Németországban az anyakönyvi járulókok még a vámegylet idejéből származnak, a hol Poroszország a vámbevételek egyforma fejenkénti felosztását ép a kevésbbé gazdag államok számára kedvezménykép hozta be, sőt egyes államoknál a népességnek egy multiplumát számitotta. A kevésbbó gazdag államok tehát aránylag igy többet kaptak a vámból, mint a mennyi őket fogyasztási képességük szerint megillette volna. így tette Poroszország ez államok számára kivánatossá a német vámegyletet. Svájczban is csak látszólag irányadó a népesség száma, mert a mellett a vagyoni és kereseti viszonyok is tekintetbe veendők és igy a kantonok vagyonosság szerint nyolcz különböző osztályba vannak besorozva. A mellett helyesen mondták ki, hogy szőrszálhasogató számitások mellőzésével, szabad belátással ós bizonyos tapintattal taksáltassanak a kantonok. Az 1851-iki pónzskála revideálásával járó súrlódások azon eredményhez vezettek, hogy azt változatlanul fentartották a mai napig, mert helyesen mondta a szövetség tanácsa 1875-ben: >•>Könnyebb a régi skálát meghagyni, mint ujat elfogadtatni.* Ezen állásponton nem változtat semmit azon körülmény, hogy Svájczban a kvóta gyakorlati jelentőséggel nem bir, minthogy a szövetség egyéb bevételei íödözik az állami szükségletet Svéd- és Norvégországban a kvótát a népesség, a külkereskedelem és a kereskedelmi hajózás alapján állapitot-' ták meg. Az arányt 1857-ben fixirozták és bár kimondták, hogy időrőlidőre revideálandó, nem változtatták. Angliában is, a hol a kérdést csakis a 90-es években egy nagy parlamenti ankéten — tekintettel az Anglia ós irland közötti viszonyra — tárgyalták, szintén azon eredményre jutottak, hogy a népességi kvóta hasznavehetetlen. E kulcs az angol ankét