Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.
Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése
158 689. szám. Hosszabb eszmecsere után, elnök •> ; , ; határozatilag kimondja, hogy a bizottság > ' a horvát-szlavón bizottság izenetére írásban óhajt válaszolni, a válasz-izenet meg- - ,: szerkesztésével Falk Miksa előadót bizza meg azzal, hogy mihelyest a válasz-izenet elkészül, megvitatására az elnök a bizottságot újra egybehívja. » . . Falk Miksa s. fa, Wekerle Sándor s. k., élőadó. elnök. A magyar országos bizottság válaszizenete. Az igen tisztelt horvát-szlavón országos bizottság azon nagybecsű üzenetében, melyet 1902. április 18-án a magyar országos bizottsághoz intézni sziveskedett, szükségesnek vélte, mielőtt kívánságait részletezné, általánosságban hangsúlyozni, hogy említett üzenetében szigorúan az 1868:. XXX. tör vény czikknek határozmányaihoz, nevezetesen ennek 11. és 13. szakaszaihoz tartotta magát, mivel szerinte ez a két szakasz »képezi azt a két főoszlopot, a melyen az egyezmény egész épülete nyugszik«. Magától értetik, hogy a magyar országos bizottság is szigorúan a törvény alapjához ragaszkodik és így annak említett szakaszaihoz is, a míg azok érvényben állnak. Mindazáltal a magyar országos bizottság nem teheti, hogy rá ne mutasson azon különbségre, mely a 11. és a 13-dik szakasz között fennáll. Elvi jelentőséggel tulajdonkép csak a 11. szakasz bir, a mennyiben ott Horvát-Szlavon- és Dalmátországok minden megszorítás és feltétel nélkül »elismerik, hogy azon költségekhez, melyeket egyfelől a magyar korona országai ós 0 Felsége többi országai közt közöseknek ismert, másfelől maguk a magyar korona összes országai közt közöseknek jelölt ügyek igényelnek, adóképességük arányában volnának kötelesek járulni«. A következő 12. paragrafus aztán szintén minden megszorítás nélkül megállapítja, hogy a 11. szakaszban említett adóképességi arány ugyanazon hivatalos adatok szerint állapítandó meg, a melyeknek alapján a magyar korona országainak a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási aránya O Felsége többi országaival szemben meghatároztatott. Ezen két szakasz tartalmazza a szabályt, míg a 13. szakasz azt a kivételt foglalja magában, a mely bizonyos időre a megelőző 11. és 12. szakasz teljes terjedelmében való alkalmazását korlátozza, a mennyiben kimondja, hogy Horvát- ós Szlavonországok jövedelmeiből nem fedeztetik mindenekelőtt azon összeg, mely a 12. szakasz értelmében ezen országokat a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás czímén terhelné, hanem épen megfordítva, mindenekelőtt bizonyos összeg vonatik le, mely ez országok beligazgatási költségeire időnként egyezményileg megállapíttatik. Míg tehát a 11. és 12. szakaszban foglalt elvek sem időhöz nincsenek kötve, sem semmiféle meg-megujuló egyezményt nem igényelnek, addig a 13-ik szakasz érvénye bizonyos időtartamhoz van kötve, mely érvény magától megszűnik, ha annak megújítása a két fél közti egyezmény utján nem sikerülne. Ennélfogva a magyar országos bizottság csak félig és csak feltételesen teheti magáévá a tisztelt
