Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.
Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése
6.89. szám. 159 horvát-szlavón bizottság üzenetében foglalt azon kimondást: »a 11. szakasz biztosítja az összállamnak Horvát- és Szlavonországok hozzájárulását a közös költségekhez, míg a 13-ik szakasz a nevezett országok autonora szükségleteinek fedezését biztosítja«. A tétel első része gyakorlatilag nem áll, azaz a 11. szakasz nem »biztosítja az összállamnak Horvát-Szlavonországok hozzájárulását a közös költségekhez«-, hanem a törvény 12. szakaszának értelmében ez országokat megillető hozzájárulási összegnek csak azon részét, mely a nevezett országok autonóm szükségleteinek fedezése után fenmarad. Ezen különbségre pedig annál nagyobb siilyt kell fektetni, mert a Horvát-Szlavonországok közösügyi quotája ugyanazon adatok alapján számíttatik ugyan ki, mint a Magyarország és Ausztria közti quota, de azzal a különbséggel, hogy Magyarország a közösügyi költségekből őt megillető részt teljes összegében köteles megfizetni, minden tekintet nélkül arra, vájjon ezen kötelezettség teljesítése után marad-e még és mennyi marad saját belszükségletei költségeinek fedezésére, sőt nemcsak a legszorosabb értelemben vett Magyarországot megillető részt köteles megfizetni, hanem még azt a hiányt is, mely abból keletkezik, hogy Horvát-Szlavonországok jövedelmeinek azon része, a mely az autonóm költségek fedezése után fenmarad, nem elegendő az ezen országokat quotaszerűen megillető teher fedezésére. Mindezeknél fogva a két országos bizottságnak, miként ezt a magyar országos bizottság már 1901. február 17-ón kelt üzenetében fejtegette, mindenekelőtt azon kérdés eldöntésével kell foglalkoznia, vájjon ezentúlra is és milyen időtartamra fentartandó-e azon méltányossági kivétel, melyet az 1868: XXX. t.-czikk 13-ik szakasza az ugyanezen törvény 11. és 12. szakaszaiban megállapított jogi szempont ellenében megállapít. Mert ha ezen kivételes kedvezmény továbbra is fentartatik, t. i. hogy mindenekelőtt Horvát-Szlavonországok autonóm költségei fedeztetnek és csak a fenmaradó rész fordíttatik a közösügyi költségek fedezésére, ha pedig erre nem elegendő, a hiányt Magyarország pótolja, ha — mondjuk — ezen időhöz kötött 'kedvezmény továbbra is fentartatik, akkor az elszámolási módra nézve horvát-szlavón részről tett ellenvetések aránylag csekély ós csakis elméleti értékkel birnak. Ha pedig a 13-ik szakasz érvénye megszűnnék, akkor egyszerűen arithmetikai feladatról volna szó. Horvát-Szlavonországoknak a 12. szakasz értelmében kiszámított quotája ez országok jövedelmeiből levonatnak, a mi azután még fenmarad, az említett törvény 27. szakasza szerint: »Horvát-Szlavonországok rendelkezése alá esik.« A tisztelt horvát-szlavón országos bizottság üzenetének egész tartalmából, főleg azon kijelentésből, hogy a 13. szakaszt is az egyezményi épület egyik főoszlopának tartja, talán csalódás veszedelme nélkül szabad következtetni, hogy a tisztelt horvát-szlavón országos bizottság a 13. szakaszt ezentúl is fenn akarja tartani és így az általa előadott részletes kívánságokat is ezen szempontból kell megítélni. A tisztelt horvát-szlavón országos bizottság üzenetében foglalt kívánságok két csoportra oszthatók és habár látszólag csakis az eddigi elszámolási mód megváltoztatását javasolják, mégis lényegében megváltoztatnák azt a pénzügyi viszonyt, a mely 34 esztendő óta a szorosabb értelemben vett Magyarország és Horvát-Szlavonországok között fennállott. E két csoport egyike Horvát-Szlavonországok jövedelmeinek felemelését czélozza, de nem úgy, hogy ujabb jövedelmi források megnyittatnak, vagy az eddig létezők jelentékenyebb eredménynyel kihasználtatnának, hanem úgy, hogy oly bevételek, a melyek eddig Magyarországjavára lettek az elszámolásba beállítva, ezentúl mint Horvát-Szlavonországok jövedelme számoltassanak el. Nyilvánvaló, hogy az eddigi elszámolási mód ilyetén változtatása által azokból az összegekből, a melyek eddig egészükben Magyarországot illették, ezentúl — ha a jelenlegi arány fentartatik •— 44°/ 0 fogna Horvát-Szlavonországok autonóm szükségleteinek fedezésére fordíttatni és csak 56í>'/ 0
