Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.

Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában

410 680. szám. szerezte-e a szükséges ismereteket; ebben pedig a helyi és kerületi iskolafelügyelő Ítélete dönt. Csupán Ost- és West-Preussen tartományokban szűnik meg a gyermek tankötelezettsége 14. éve betöltével; de itt is meghosszabbítható az a helyi felügyelő rendeletére. A népiskola bevégzéséről minden gyermek, megfelelő bizonyítványt (Entlassungs- v. AbgangsZeugniss) kap. Szászországban a mindennapos iskolából csak a tanczól elérése után, főképen a vallás, német nyelv, olvasás, írás és számolásnak legalább elégséges ismerete alapján történhetik az elbocsátás; különben a gyermek még egy évi iskolai látogatásra" köteles. Bajorországban hétévi folytonos iskolalátogatás és az utolsó évi vizsgálat alapján történik a mindennapi iskolából az elbocsátás a kerületi iskolafelügyelő által; elégtelen eredmény esetében azonban egy évvel megtoltandó az iskolalátogatás. 4. és5.§§. Az ezen szakaszokban foglalt rendelkezés megfelel az 1868-iki népoktatási törvény 7-ik, illetőleg a 2. ós 3. §§-aiban foglalt rendelkezéseknek. Az 5. §. ezenfelül még a fogyatékos érzékű és értelmű gyermekek felől is gondoskodik, a kik eddig sem voltak ugyan kivéve a tankötelezettség hatálya alól, de most az oktatásukra szolgáló szakiskolák számának örvendetes szaporodása és föllendülése folytán kifejezetten is a törvény rendelkezései alá vonandók. Ide volt még felveendő azon gyenge tehetségű gyermekek oktatásáról való gondoskodás is, a kik a rendes népiskola tananyagával megküzdeni képesek nem lévén, onnan néhány évi eredménytelenség után kizáratnak, és különben elzüllenének. Ezzel egyrészt felhivatik a figyelem a róluk való fokozottabb gondoskodásra; másrészt a törvény is hiányos lenne, ha ezen gyermekekre, kik szintén jogosultak az oktatás áldásaiban részesülni, a gondoskodás nem terjedne ki. A gyenge tehetségűeknek egyéni oktatásáról az u. n. kisegítő osztályokban, melyek nagyobb városokban külön iskolákká fejlődnek, külföldön, különösen Németországban és Svájczban, régebben történik gondoskodás, s e rendszer egyre terjed. Nálunk az e részben tett kísérletek teljesen megfelelnek a várakozásnak. A gyermekek egy része így visszaadható az elemi népiskolának; részben pedig — ezen iskolák megfelelőleg összevont tanterve mellett — a gyenge tehetségű gyermekek, kézügyessógi oktatással támogatva fogyatkozásaikat, keresetkópes polgárokká nevelhetők. Felvételük az iskolába (külön osztályba) figyelemmel minden esetleges méltánytalanság megelőzésére van szabályozva 6. §. Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz az 1876: XXVIII. t.-cz. 13. §-ának 2. pontja, azért itt külön indokolást nem igényel. 7. §. A zugiskolázás az ország némely részeiben nagy akadálya a törvényes népoktatásnak, mert a zugtanítók, legtöbbnyire minden törvényes képesítés nélkül, üzleti érdekből űzik a tanítást, kárt okozva a gyermek szellemi és erkölcsi életén, egészségében. A zugiskolák sok esetben vallásiskola czímen tartatnak fenn, a melyben azonban világi tárgyakat is tanít olyan zugtanító, a ki még magyar állampolgársággal sem bir. A zugiskolázás kiirtására eddigi népoktatási törvényeink elegendő módot nem nyújtottak, azért egyes törvényhatóságok szabályrendelettel védekeztek ez ellen, kihágásnak minősítvén a zugiskolázást, ós azok fentartói és tanítói ellen szigorú pénzbüntetést alkalmaztak. Ezen eljárás sok helyen sikeresnek bizonyult, ezért a javaslat 9. és 10. §-a a zugiskolázás ellen