Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.

Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában

680. szám. 409 48 millió korona volna szükséges! Ezen évi fentartási összegnek fedezésénél nem lehetne számítani azon 23 millió koronát kitevő összegre, a melyet az egyházak saját jövedelmi forrásaikból iskolai czólokra fordítanak. I. FEJEZET. Tankötelezettség. 1. §. Valamint az 1868: XXXVIII. t.-czikknek, úgy a jelen törvényjavaslatnak is egyik sarkalatos rendelkezése az általános tankötelezettség kimondása. Minthogy pedig a népoktatás sikere első sorban a tankötelezettségnek minél teljesebb mérvben való érvényre emelésétől függ és mert éppen e tekintetben még sok a kívánni való, szükségessé vált népoktatási törvényünknek a tankötelezettségre vonatkozó egész első fejezetét ezen törvényjavaslatba főleg azon czélból átvenni, hogy a tanulás kötelezettségét és szabadságát, főleg az iskolamulasztások megtorlását az eddiginél hatályosabban lehessen érvényre emelni. A javaslat 1. §-a csak annyiban tér el az 1868-iki törvény 1. §-ától, hogy a javaslatban ki van mondva, hogy a gyermek hat éven át az elemi népiskola mindennapi és három éven át annak ismétlő tanfolyamába köteles rendesen járni. 2. §. A nyilvános mindennapi és ismétlő-iskolába való járás kötelezettsége alól való felmentés eseteit jelöli meg; felmentés adható olyan esetekben is, a midőn az iskolakényszer a gyermek egészségét vagy biztonságát veszélyeztetné. 3. Sj. Az 1. §-ban kimondott tankötelezettségnek az a czélja, hogy az elemi népiskola mindennapi tanfolyamában hat év alatt minden tanköteles elsajátítsa az elemi népoktatás feladatául kitűzött legszükségesebb tudnivalókat. A javaslat 3. §-a azon tanköteles gyermekekre nézve, a kik hat évi mindennapi iskolázás ideje alatt sem sajátítják el a fennebb kitűzött alapismereteket, még egy évi mindennapi iskolába való járást tesz kötelezővé. Erkölcsi kötelesség ez egyfelől a szülőkre, hogy rendesen iskoláztassák gyermekeiket, másfelől a tanítókra, ^hogy kellő eredménynyel oktassák növendékeiket. A továbbiskolázás szükségességének megállapítására legilletékesebb az iskolai helyi hatóság (iskolaszók, gondnokság), a mely ennek szükségét az iskolai igazgató (tanító) javaslatára állapítja meg, de bizonyos esetben a közigazgatási bizottság is elrendelheti. Ehhez hasonló rendelkezést találunk a legtöbb külföldi állam népoktatási törvényében. így az osztrák birodalmi népoktatási törvény az iskolából elbocsátást attól teszi függővé, hogy a tanuló a népiskola fő tárgyaiban, vallásban, olvasásban, írásban és számolásban megszerezte-e a szükséges ismereteket. Erről, az egyetemes iskolarend intézkedése szerint, az iskola vezetője tanúskodik, megfelelő elbocsátó-bizonyítvány (Entlassungs-Zeugniss) kiállításával. E bizonyítvány megtagadása ellenében a szülő a kerületi iskolahatósághoz folyamodhatik, vizsgálatot kérve. A kik ily bizonyítványt nem kaphatnak, a tanköteles koron túl is tartoznak iskolába járni. Poroszországban a mindennapos iskolázás végét törvényszerűen nem a gyermek kora határozza meg, hanem az a körülmény, hogy megKépvh. iromány. 1901 — 1906. XXXV. kötet. 52