Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.

Irományszámok - 1901-640. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése az 1903. julius 29-iki ülésében történtek tárgyában

6 640. szám. Lengyel Zoltán: Láttam a dulakodást. Én csak fel akartam menni társaimnak segítségére, de nem tudtam odáig jutni. A második indítványt láttam csak, az elsőt nem is láttam. Én nem juthattam oda, hogy az indítványt eltéphessem, mert 30—40 ember állott előttem, csak siettem a társaim segítségére s a dulakodás már régen meg volt, mikor én kibújhattam a padból. Fáy István: Én láttam azt, hogy a ministerelnök úr az én felfogásom szerint a házszabályokkal ellentétes módon akar egy iratot az elnökséghez juttatni. Láttam egy dulakodást kifejlődni abban az irányban, hogy egyik vagy másik a kezéhez kerítse az iratot. Szőts Pál képviselőtársam kezébe vette az iratot és az elnöki emelvényből az előadói szék felé nyújtotta. Ezt ón még a padban ülve láttam. Akkor láttam, hogy a másik oldalon Feilitzsch szalad fel az elnöki székre ós az intenczióját gondolva, én is kiléptem a padból és szintén mentem. O valamivel előbb ért oda mint én és nyúlt az irat felé, kivette a Szőts kezéből. Én meg akartam akadályozni azt, hogy ez az irat, melynek én az elnökséghez jutását ezen módon a házszabályokkal összeférő dolognak nem tartottam, oda jusson, azért felrohantam és az ő kezéből kitéptem az iratot, hiszen fel volt hevülve a Ház és magam is fel voltam hevülve erősen. Nekem szándékom volt az iratot báró Feilitzsch kezéből kivenni ós meghiúsítani az elnökhöz való jutását. Nessi Pál: Midőn láttam, hogy a ministerelnök azt a merényletet akarja elkövetni, hogy az indítványt Írásban adja be, mert szóval nem mondhatta el, abban a perczben felpattantam és felfutottam az elnöki emelvényre, hogy, ha lehet, a terembiztostól kikapjam és eltépjem. Csak az iratot akartam a terembiztostól megkaparítani és széttépni, az elnöktől semmi esetre sem vettem volna el, mert annak a széknek a móltóságát sokkal jobban tisztelem. Ha megkaptam volna az iratot, okvetlenül széttéptem volna. En az iratot indítványnak tartottam, melyet nem tudott elmondani, vagy a Ház feloszlatásáról szóló királyi leiratnak és azt is eltéptem volna feltétlenül. A parlamenti szokás szerint minden indítvány szóval terjesztendő elő ós azért mondom én merényletnek, mert ez nem szóval terjesztetett elő. Kégi szokás, hogy napirendhez szólva, mindig szóval adjuk be az indítványokat. Ezek egybevetéséből kétségtelenül kitűnik, vagyis ezek nagyrészt konstatálják azon tényt, hogy: 1, Altalános dulakodás volt az elnöki emelvényen, a mely — bár az elnök személye irányában tettleges inzultus nem követtetett el, — mégis a Ház tekintélye oly mérvű megsértésének minősítendő, hogy annak tudatos részesei ellenében a Ház saját belső fegyelmi autonómiája, vagyis önkormányzati jellegű megtorlása alkalmazandó. Ezen a kihallgatások során általán »tumultusnak, dulakodásnak« minősített cselekvésben tényleg és tudatosan résztvettek főképen Hentaller Lajos, Posgay Miklós és Nessi Pál képviselők. a) Hentaller Lajos a bizottság eiőtt ismételt értesítés daczára sem jelent meg s bizottságunk egyik tagja, Kubinyi Gréza képviselőtársunk előtt azon kijelentést tette, hogy az idézésnek tekintendő értesítést nem veszi át, mert nincs a bizottság elnöke által aláírva. Erre itt mindjárt megjegyezzük, hogy ez soha nem is volt gyakorlatban s hogy a többi képviselők, a kik ugyanilyen meghívóval lettek idézve, megjelentek s ily okból alaki kifogást nem tettek. Hentaller Lajos képviselő azon benyomás hatása alatt, hogy a Ház elnöke vagy a ministerelnök erőszakosan akarnak valamely ügyet keresztülhajtani, azt jelentette ki, hogy az elnököt, ha ilyen eljárást követ, az elnöki'székből kiborítja. Ámbár ez feltételesnek látszik, mégis az akkori helyzetben a képviselő fellépésének vehemens jellegénél s a kijelentés hangjánál fogva alkalmas volt a szen-r