Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.
Irományszámok - 1901-640. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése az 1903. julius 29-iki ülésében történtek tárgyában
640. szám. 7 vedélyek s ellentétek fokozására s mindenek fölött az elnöki tekintély megcsorbítására, annál is inkább, mert fentebb közölt nyilatkozatok szerint Hentaller Lajos egyike volt azoknak, a kik »dühösen« szaladtak föl az elnöki emelvényre, ott fenyegető csoportosulást idéztek elő és ott az elnök ellen irányuló s meg nem engedhető kiáltásokat hallattak, úgy, hogy a jelenlevők összbenyomása az volt, miszerint az elnököt akarják bántani s e miatt volt kénytelen az elnök azután ismert kijelentéseit tenni. . : .'-•"-• ; E ténybeli megállapítás minősítésénél a bizottság saját mérlegelésére volt utalva, a mennyiben Hentaller képviselőtársunk meg nem jelenvén —• ez elmaradását — a mi ugyan a Ház autonomikus szervezetének nem kellő méltánylására is enged következtetést — egyrészt beismerésnek, másrészt annak vettük, hogy védelmére nem kivan semmit felhozni s így fenti megállapítások következményeit viselni tartozik. h) Posgay Miklós fellépése lényegileg azonos a Hentallerével, ezzel együtt járt el s bár nagyon is súlyos kifejezését feltételesen történtnek mondja —- ez még ily formában sem engedhető meg s nem maradhat következmények nélkül, mert az alelnök ós Sző.ts Pál képviselő s Farkas terembiztos egybehangzó kijelentései, sőt Ráth Endre nyilatkozatai szerint is Posgay az elnöki tekintélyre nézve abszolúte sértő s részben vissza nem adható kitétellel az elnök kijelentései előtt élt s ily" kifejezés használatára semmikóp sem volt jogosult. A mennyiben súlyosabb azonban Hentallerénél a Posgay által használt sértő kifejezés vissza nem adható része, viszont a bizottság vele szemben a beszámítás súlya enyhítésének hajlandó helyt adni annyiban, hogy ő e felett már a Ház nyilt ülésében sajnálkozását fejezte ki. Az erkölcsi terhelés ezen viszonylagos csökkenése mellett is azonban a megtorlást Posgay képviselővel szemben is abszolúte elengedhetetlennek véljük. c) Néssi Pál cselekvősége a Ház tekintélyének megsértésében nem volt oly intenzív s különösebb aktusban nyilvánuló, mint Hentaller és Posgayé, azonban súlyában még sem kisebb, mert először ő is részt vett a tüntető s vehemens jellegű felrohanásban s az elnöki szék körüli fenyegető csoportosulásban, másodszor, habár itt különösebb kifejezéseket nem is használt, azonban saját kijelentése szerint is az ő szándéka az erőszakos színezetű felrohanásnál az volt, hogy akár az elnöktől, akár a jegyzőtől erőszakkal is élvegye az illető irományt, lett legyen az akár ministerelnöki napirend-indítvány, akár esetleg a feloszlató királyi leirat, ő el volt határozva, — ha ezeket birtokába kerítheti, — feltétlenül széttépni. E tényekben s a szándéknak nagyon is hangsúlyozott eltökélésében két irányban is jelentkezik a Ház elnöki tekintélye s a Ház jogrendje elleni vétség oly foka, a mely megtorlás nélkül nem hagyható. d) Bátkay László egész cselekvősége leginkább magán viseli a személyi ós tettleges erőszakoskodás jellegét. A közte és a Ház jegyzője, vagyis saját hivatalbéli társa: Szőts Pál között általa bármely indokból előidézett dulakodás, mely a tintatartó és a jegyzői szék feldőlését, majd Eátkay személyének, testének hátratolását, mellényének kigombolását idézte elő, oly sajnálatos inzultust képez a Ház méltósága ellen, a melynél a hazafias felbuzdulás a beszámítás súlyát alig enyhíti, ellenben az ő jegyzői minősége, vagyis az, hogy ő mint ilyen az elnökséghez tartozván, kétszeresen tartozik a Ház közrendje s békéjének megóvására ügyelni,-— inkább csak fokozza azt és annak jogosultságát, hogy a t. Ház ily önmegfeledkezést megtorlatlanul ne hagyjon. e) Fáy István képviselő férfias nyíltsággal, habozás és szépítés nélkül beismeri, hogy erős hevületbe jött azon feltevésre, miszerint a ministerelnök indítványa házszabályellenesen adatott be s e felindulásában követte el azon, a Ház méltósága
