Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-630. Jelentés a „Mlinski Ottok” szávai szigetnek a kataszterből és a telekkönyvből leendő törlése tárgyában

486 630. szám. E sziget az 1741. évi konstantinápolyi egyezménynek »országszerte« ismeretes rendelkezésére való hivatkozással, de a nélkül, hogy annak keletkezési módja iránt s az állami hovatartozás kérdésében vizsgálat tartatott volna, 1873. évben az itteni kataszterbe felvétetett s ezen felvétel alapján a kir. erdőkincstár javára telekkönyveztetett. A szerbek azonban e szigetet folyton magukénak tekintették s azt a legeltetés és fairtás gyakorlásával tényleg haszonélvezték, a minek következtében a sziget kihasználására magukat egyaránt jogosítottnak tartott felek között természetszerűleg súrlódások keletkeztek. így, a mikor az 1889. évben Stubenwoll Hugó, állami útépítési vállalkozó, állítólag az építési igazgatóságtól nyert felhatalmazás alapján, ezt megelőzőleg pedig a dunagőzhajózási társulat egyik alkalmazottja megkisórlették, hogy ezen szigetről kavicsot szállítsanak, ezt a szerb hatóságok meg nem engedték, hanem úgy a dunagőzhajózási társulat, mint Stubenwoll alkalmazottjait elfogták, s őket csak a kiszabott büntetéspénz lefizetése után bocsátották szabadon. A midőn pedig a morovici kir. erdőhivatal szerb alattvalóknak ezen szigeten legelő nagy számú marháit az 1890. évben elkoboztatta ós Morovics községbe hajtatta, a szerb kormány ezen eljárás ellen felszólalt, a marhák kiadatását és ezek tulajdonosainak kárpótoltatását követelte. Minek következtében az elkobzott marhák tényleg ki is adattak, a felmerült kölcsönös kártérítési igények pedig, a sziget állami hovatartozása kérdésének eldöntéséig függőben hagyattak. Az utóbbi eset alkalmából a kérdéses sziget hovatartozásának tisztába hozatala s ez által a kellemetlen súrlódásoknak megszüntetése érdekében a magyar kormány hozzájárult a szerb kormány azon indítványához, hogy a sziget államjogi hovatartozásának megállapítása végett nemzetközi bizottság küldessék ki. A bizottsági tagok mindkét részről ki is jelöltettek; mielőtt azonban a nemzetközi bizottság munkálkodását megkezdette, részünkről szükségesnek látszott, hogy a magyar bizottság helyszíni szemle és puhatolások, valamint az okiratok megvizsgálása mellett előzetes tanulmányokat tegyen. E tanulmányok alapján a magyar kormány arra a meggyőződésre jutván, hogy a sziget kétségen kivül a szerbeké, feleslegesnek tartotta a nemzetközi bizottság tényleges összeülését s az adott viszonyok között megfelelőbbnek vélte, ha a kérdés a szerb igényeknek általunk való önkéntes elismerésével oldatik meg. A magyar bizottság, melynek elnöke gróf Pejacsevich Tódor főispán, tagjai pedig Weigl József cs. ós kir. vezérkari őrnagy és Chavrak Levin zimonyi kir. járásfőnök voltak, — megállapította ugyanis, hogy a kérdésben forgó sziget nem azonos sem az u. n. racsai szigettel, sem egyáltalán ama 13 szávai sziget egyikével sem, melyeket Grvadagni őrgróf 1741. évben az 1739-iki belgrádi béke, illetve az ennek végrehajtására vonatkozó 1741-iki s a kataszterbe való felvétel alapjául vett konstantinápolyi egyezmény alapján Mária Terézia királynő nevében birtokba vett, és pedig abból az egyszerű okból nem, mert ezen kérdéses sziget még az 1786. s illetve 1845. években, mikor a szávai szigetekről térkép-felvétel készült, nem is létezett; megállapította, hogy a »Mlinski Ofctok« képződését illetőleg semmi kétség sincsen az iránt, hogy az csak az 1845 —1873. évek közötti időszakban a szerb parttól való elválás utján oly módon keletkezett, hogy a Száva egy új ágával a szerb partba behatolt s ottan a »Mlinski Ottók «-ot elszakítva, tért vissza az anyamederbe; megállapította, hogy a szerbek a szigetnek folytonos birtokában és használatában voltak; egy alkalommal az 1890. év folyamán tétetett ugyan kísérlet, hogy ebben megakadályoztassanak, — viszont az erdőkincstár vélt tulajdonjogát tényleg soha sem érvényesítette, míg a szerbek tulajdonjoguk korlátolását a legerélyesebben visszautasították.