Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-630. Jelentés a „Mlinski Ottok” szávai szigetnek a kataszterből és a telekkönyvből leendő törlése tárgyában

630. szám. 487 Ezek szerint sem magán-, sem államjogi szempontból nem lehetne alapot találni arra, hogy a magyar államnak ezen szigethez való tulajdonjoga igényeltessék. Ugyanis 1. a magas portával 1741. évben kötött konstantinápolyi egyezmény szerint, — mely a kataszteri felvétel és telekkönyvezós alapjául szolgált, — az összes szávai szigetek az Unnának a Szávába omlósétól egészen a Szávának a Dunába beömléseig, az u. n. »Nagy-Czigány« sziget kivételével Magyarországhoz tartoznak ugyan, de, a mint a kiküldött bizottság ezt megállapította, a »Mlinski Ottók« sziget nem azonos sem az u. n. racsai szigettel, sem egyáltalán ama 13 szávai sziget egyikével sem, melyeket Gvadagni őrgróf 1741. évben a hivatott konstantinápolyi egyezmény alapján Mária Terézia királynő nevében birtokba vett; de azonos nem is lehet, mert ezen sziget még az 1786. s illetve 1845. években nem is létezett. 2. A tulajdonjog nem vitatható az 1739-iki belgrádi egyezmény VII. czikkelye alapján sem, a mely szerint »ha a Dunán vagy Száván szigetek keletkeznének vagy már keletkeztek, azok annak a szerződő félnek javára esnek, melynek partjaihoz közelebb esnek.« Mert az említett bizottsági megállapodás eredménye szerint a »Mlinski Ottók« egy olyan új sziget, mely a szárazföldtől való elválás által keletkezett, s ilykép földtani ós jogi szempontból nem tekinthető olyan új képződménynek, mely az 1739-iki belgrádi szerződés rendelkezései alá esnék. Ezen sziget alkatrészei nem újonnan képződtek, csak új alakot, illetve elhatárolást nyertek, mely változás jogviszonyaira befolyással nem lehet. Ily körülmények között felesleges volna, hogy a kérdés még nemzetközi bizottság elbírálása alá is bocsáttassák, mely csak azt állapíthatná meg, a mi részünkről önkénytesen is elismertetik és minden esetre méltóbb eljárás az, ha ezt az elismerést magunktól tesszük meg akkor, midőn a mi igényünk tarthatatlanságáról meggyőződtünk. A mi az ügynek ezek szerint rendezését illeti, kétségtelen, hogy a szóban levő sziget csak közigazgatási közegeinknek tévedése folytán került a hazai kataszterbe és telekkönyvbe s tüntettetett fel a magyar korona országaihoz tartozó területül, tehát a tévedésnek helyreigazítása is megtörténhetnék egyszerűen közigazgatási utón oly módon, hogy bebizonyulván a tévedés, a kormány utasítaná az illető hatósági közegeket, hogy a többször említett szigetet az itteni kataszterből és telekkönyvből ismét törüljék. Tekintve mindazonáltal, hogy oly földterületnek odahagyásáról van szó, melyre nézve — bár tévesen — az a- vélelem forgott fenn, hogy a magyar korona országainak területéhez tartozik, s mely hosszabb ideig a kataszterben és a telekkönyvben tényleg hazai területképen volt feltüntetve: a kormány szükségesnek tartja, hogy a téves bejegyzésnek kiigazítása az országgyűlés tudtával történjék. Ennélfogva, midőn a fennebb előadott tényállást a ministertanácsnak 1904. évi május hó 31-én kelt határozatához képest ezennel bejelenteném, van szerencsém a tisztelt Képviselőházat kérni, hogy jóváhagyó tudomásul venni méltóztasssék, hogy a ministerium Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjának közreműködésével közigazgatási utori teszi meg az intézkedéseket az iránt, hogy a szóban levő »Mlinski Ottók« nevezetű szávai sziget a hazai kataszterből ós a telekkönyvből törül tessék. Ehhez képest bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni: »Az országgyűlés jóváhagyó tudomásul veszi, hogy a ministerium HorvátSzlavon-Dalmátországok bánjának közreműködésével közigazgatási utón teszi meg az intézkedéseket az iránt, hogy a »Mlinski Ottók« nevezetű szávai sziget, mely