Képviselőházi irományok, 1901. XXXIII. kötet • 532-553., XCVII-CXIV sz.

Irományszámok - 1901-541. A pénzügyi bizottság jelentése „a m. kir. államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről” szóló 514. számú törvényjavaslatról

541. szám. 91 Nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy az úthálózat kiépítésével kapcsolatban az útfentartási költségek is növekedni fognak és ezzel kapcsolatban szaporodni fog az útfentartási államsegély szükséglete is. Sajnálattal kell belenyugodnunk abba. hogy az államháztartás helyzetére való tekintettel a vasúti állomásokhoz vezető ki nem épített utak kiépítésére, a, minek költsége megközelítőleg 88 millió koronára rúg, ezen törvényjavaslatba semmi sem volt felvehető. Ily körülmények közt a pénzügyi bizottság örömmel fogadta a kereskedelemügyi minister úr azon kijelentését, hogy a kormány az ország egész úthálózata kiépítésének tervével foglalkozik és erre vonatkozólag elrendelte a szükséges előtanulmányok ós tervezetek elkészítését. Az 1890 : I. t.-cz. 1. szakaszában megállapított osztályozás szerint az ország területének úthálózata jelenleg a következő: 1. állami közutak 8.100 km. 2. a törvényhatósági közutak 32.200 » 3. vasúti állomásokhoz vezető utak 530 » 4. községi közlekedési (viczinális) utak 31.900 » 5. községi (közdűlő) közutak . 77.100 » Összesen. . . 149.830 km. Ebből a nagy úthálózatból, a mely a jövő útépítési terv szempontjából újonnan lesz megállapítandó, kiépítve csak 47.040 km. van, a többi kiépítetlen. Ha a közlekedési szempontból nagyfontosságú azon utakat veszszük, a melyek a községeknek egymás közt való összeköttetésére szolgálnak, akkor ezen járásinak nevezhető úthálózat összes hossza 56.200 km. Ebből ki van építve 12.800 km., kiépítetlen 43.400 km. Ezen kiépítetlen járási közutak építési összköltsége körülbelül 388 millió koronára rúg. Ez az az összeg, a melylyel a törvényhatósági úthálózat kiépítése után, a mi még a jelen törvényjavaslatban rendelkezésre bocsájtott segedelem fölhasználása után sem lesz teljes, számolnunk kell, hogy az ország úthálózata abba az állapotba helyeztessék, a melyet a helyi közlekedés, a közgazdaság és különösen a földmüvelés érdekei megkövetelnek. Miként lesz ezen összeg a most rendelkezésre álló fedezet felhasználásával előteremthető, erre nézve még a tanulmányok folynak, de a kormány a kérdés rendezésének ügyével a legkomolyabban foglalkozik. A nem jövedelmező, de elkerülhetetlen beruházások közé tartoznak azon összegek, a melyek mintegy 8,100.000 korona erejéig humanitárius czólokra, illetve kórházak létesítésére, nemkülönben 16,720.000 korona erejéig administrativ szükségletek kielégítésére szolgáló épületek létesítésére bocsáttatnak a kormány rendelkezésére. Ezen összegektől eltekintve, a javaslatba felvett összes többi beruházások azok sorába tartoznak, a melyeket közvetlenül gyümölcsözőknek szoktunk tekinteni. Ilyenek a vasúti beruházásokra felvett összesen 153,040.000 korona, a dohányjövedéki építkezésekre előirányzott 6,820.000 korona, a fómbányászati beruházásokra előirányzott 2,106.000 korona, az állami vasgyárak berendezésének tökéletesbítésóre ós kiegészítésére felvett 14 millió korona, az állami közutakon hidak építésére előirányzott 75 millió korona, a fiumei kikötő bővítésére felvett 6,750.000 korona, az ipari alap gyarapítására 15,750.000 korona, az országos közgazdasági alap gyarapítására 15 millió korona, a szarvasmarha-tenyésztési alap gyarapítására 3,500.000 korona, erdei vasutak kiépítésére 3,150.000 korona, az erdővásárlási alap gyarapítására 5 millió korona. Ha figyelembe vesszük, hogy az államvasuti hálózat kiegészítésére és fölszerelésének tökéletesbítésóre kezdettől fogva, különösen azonban az 1892, év óta évenként kisebb és nagyobb összegek fordíttatnak, úgy, hogy e kiegészítések és beruházások folyton megújuló, tehát állandó jelenségnek tekintendők, — az 1892— ' 12*