Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

GG 514. szám. sitani és megerősíteni, nevezetesen az alapból a czukorgyári vállalatoknak nyújtott hosszabb lejáratú törlesztéses kölcsön a czukoriparnak felvirágözását elősegítette. A rendelkezésre bocsátott tőke azonban a kitűzött feladatok nagyobb arányú és állandó jellegű megvalósítására elégtelennek bizonyult, a mit az a körülmény is igazol, hogy az alap ez idő szerint a pénztári készleteknek 2,759.800 K előleggel tartozik. Ez az előleg közgazdasági czélok elérésére és vállalatok segélyezésére adatott oly kölcsönökből, a melyeket az alap kellő pénzkészlet hiányában fedezni nem tudott. Már maga az a körülmény, hogy az alapnak a pénztári készletekkel szemben függő adóssága van, a számadási rend szempontjából megköveteli, hogy annak rendezésére az alap újabb állami dotáczióval gyarapíttassók. Az alap függő kölcsönének kiegyenlítése után szabad rendelkezésre fenmaradó 12,240.000 K felhasználására nézve a kormány részletekbe menő felhasználási tervet nem terjeszthet elő, mivel a gazdasági viszonyok változása kizárja olyan tüzetes felhasználási terv kidolgozását, a melyet azután hosszabb időn át pontosan be lehessen tartani. Mindamellett mégis szükséges az előterjesztés támogatására azokat a főbb mívelési czólokat felemlíteni, a melyeknek szolgálatára a kérdéses összeget a kormány első sorban fordítani kívánja. Ezek a czélok a következők: a kender- és lentermelés felkarolása, gabonaraktárak építése, pinczeszö vetkezetek létesítése, tejgazdasági szövetkezetek és általában termelő és értékesítő szövetkezetek támogatása. A kendernek és lennek, mint fonál, azaz ipari növényeknek termelése hazánkban úgy mezőgazdasági, mint ipari, így közgazdasági szempontból nagy fontossággal bir. Mezőgazdasági fontossága a növények termelésének egyrészt abban rejlik, hogy olyan területek, a melyek más piaczi növény termelésére kevéssé alkalmasak, minők különösen a lecsapolt és mívelés alá kerülő lápföldek, kellően hasznosíthatók, másrészt pedig az országnak arra alkalmas egyéb vidékein a termelés változatosabbá tehető, a mi a koczkázat megoszlását és a mezőgazdaság jövedelmének biztosabbá tételét, sőt fokozódását és- állandósulását eredményezi. A kender- és lentermelésnek felkarolása a megfelelő gyáripar szempontjából is nagyjelentőségű, mert az országba évente sok millió értékű kender- és lenárút hoznak be, ennek csökkentésére hivatott gyáripar azonban nyersanyag nélkül nem létesülhet. Végül figyelembe veendő, hogy a külföldi ipar igen nagy mennyiségű nyersanyagot fogyaszt, szükségletének fedezésére irányuló kivitel révén tehát hazánk szintén jelentékeny pénzhez juthatna, azonban jóllehet a természeti és közgazdasági viszonyok hazánkban kedveznek a kender- és lentermelésnek, a kendertermelés évről-évre csökkent, a lentermelós pedig alig lépi túl a háziipar szükségletének határát s minőségileg ennek fokozódó igényeit sem elégíti ki. A kender- és lennövónyek rostot adó kórója (szalmája) piaczi forgalom tárgyát nem képezi, hanem erre csak a belőle áztatás, törés, tilolás útján előállított nyers rost alkalmas. A kender- és lentermelés felkarolása tehát csak úgy remélhető, ha ezen munkálatok végzésére a megfelelő alkalom nem hiányzik. A közegészségügyi, vízhasználati ós halászati érdekek, valamint a kender- és lenrost iránt támasztott fokozódó igények miatt az eddigi áztatási eljárás ma már nem gyakorolható, hanem különösen a nagyban való termelés mellett mesterséges áztatókkal, a technika mai állásának megfelelő gépekkel felszerelt gyárszerű, kikészítő telepek szükségesek, a melyek létesítése azonban nem csekély költséggel jár. Az utóbbi időben meginduló kezdeményezések örvendetes jelét adják annak, hogy ezen ipari növények termelésére s azok feldolgozásával foglalkozó kikészítő telepek létesítésére úgj a gazdaközönsóg, mint az üzletvilág körében nagy hajlan-