Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

12 514. szám. Szintúgy a székely vasút marosvásárhely—szászrégeni vonalának a székely vasút hálózatába való beillesztésére a szóban levő helyi érdekű vasútnak az állam részére való megszerzése ós átalakítása szükséges. A felsorolt új vonalak és az azokkal kapcsolatos beruházásokon felül a kormány gondoskodásának tárgyát képezi az államvasuti hálózat belterjes fejlesztése is. E részben a közönség fokozottabb igényével és a forgalomnak jelentékeny fejlődésével is számolnunk kell. Ezen utóbbi tekintetben kellő képet nyújthat az, hogy míg az 1897. évi XXX. törvényczikk indokolásában utolsó évként figyelembe vett 1895. évből kiindulva, ezen 1895. év végével az államvasutak hálózata a saját számlájára és az önköltségek megtérítése mellett kezelt helyi érdekű vasutakkal együtt 10.761 km.-t tett, e hálózathossza 1902. végével már 14.693 km., a teljesítmény pedig 484 millió vonatkilométerről 64'4 millió vonatkilométerre emelkedett. Az utasok száma ezen időszakban kerek számban 42,800.000-ről 52,300.000-re és a fizető teherforgalom 20,210.000 t.-ról 28,010.000 t.-ra szökött. E fejlődésnek belterjes voltát egyébként a törzshálózatra vonatkozó következő adatok is igazolják. (1895. évben 7.633 km., 1902. évben pedig 7.832 km.) I. Személyforgalom: 1 pályakilométerre esett 1895. évben 2.992 személyvonatkilométer, 1 » » 1902. » 3.088 » 1 » » 1895. » 52.769 személykocsitengelykilométer, 1 » » 1902. » 61.721 » II. Teherforgalom: 1 pályakilométerre esett 1895. évben 2.456 tehervonatkilomóter, 1 » » 1902. » 3.209 » 1 » » 1895. » 203.048 teherkocsitengelykilomóter, 1 » » 1902. » 239.717 » 1 » » 1895. » 395.226 fizető tehertonnakilomóter, 1 » » 1902. » 466.547 » » » A forgalomnak ilyetén növekedése mellett nyilvánvaló, hogy az 1897. évi XXX. törvényczikkel engedélyezett hitelekkel, — a mint ezt egyébiránt már ezen törvényjavaslat indokolása is jelezte, — az államvasutak ezen beruházási szükséglete hosszú időre kimerítve nem lehetett. Ennélfogva nemcsak annak szüksége merült fel, hogy a kormány az idézett törvényczikkel engedélyezett államvasuti beruházások befejezésére és hasznosítására, valamint az ezen törvény keretében kilátásba vett, azonban időközben felmerült sürgősebb szükségletek kielégítése folytán elmaradt munkálatokra ujabb hitelt kérjen a törvényhozástól, hanem egyúttal immár elodázhatatlanná vált olyan munkálatok végrehajtásáról is gondoskodni, melyek a forgalom czélszerű és akadálytalan lebonyolítása érdekében szükségesek. Ebből a szempontból az 1897. évi XXX. t.-cz. keretén kívül szükség van a fiumei kikötő vasúti berendezésének kiegészítésére, egyes állomások teljesítőképességének fokozására és újabb forgalmi eszközök beszerzésére. Hasonló megítélés alá esik végre a galánta—zsolnai II. vágány építése is. A kormány ezen szükségletek és az igénybe veendő hitelek kijelölésénél a legszigorúbb takarékossági elvnek szem előtt tartásával járt el, a mit az alább következő részletes indokolás igazol. Ennek a takarékossági elvnek szem előtt tartása mellett minden felesleges kiadás mellőztetni fog; másfelől az el nem odáz-