Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.
Irományszámok - 1901-516. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése, „a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
128 516. szám. Éppen ezért a bizottság annál melegebben üdvözli e javaslatot, mert a jegyzői illetmények abban contemplált rendezését a jegyzői kar hatásköre és megélhetési viszonyai szempontjából kielégítőnek, méltányosnak tartja és mert egy kezdeményező lépést lát abban, hogy a javaslat nem felülről, a mint az rendszerint történni szokott, hanem alant, gyökereiben kívánja a jó közigazgatás alapfeltételeit megteremteni. A jegyzők jelenlegi helyzetének jellemzésére csupán azon száraz tényt hozzuk fel, miszerint a jegyzői fizetés minimuma ma is az 1871 : XVIII. t.-cz. által megállapított 400 frt. Ez az összeg egy legszerényebb megélhetést sem biztosít. Pedig oly jegyzőségek is vannak az ország területén, a hol még ez a 400 frt fizetés sincs a jegyző részére biztosítva. A közigazgatási bizottság mindezekből kifolyólag azon meggyőződésben van, hogy most, midőn a közpályákon alkalmazottak illetményeinek javítása az egész vonalon megindult, e mozgalom kikerülhetetlen folyományát képezi, hogy a törvényhozás a jegyzői javadalmazás rendezésével is foglalkozzék. Megköveteli ezt nemcsak a jegyzői szervezet, hanem az állami ós a községi közigazgatás érdeke is. A mindennapi megélhetés gondjai alatt roskadozó jegyző hivatalának, népével szemben fennálló magasztos hivatásának megfelelni nem képes. E szempontot — a jegyző tisztes megélhetésének biztosítását s ezzel a jó és becsületes községi közigazgatás egy újabb alapfeltételének megteremtését kívánja szolgálni e törvényjavaslat, midőn kimondja (1. §.), hogy a jegyző javadalmazása 1600 koronánál, a segédjegyzőé 1000 koronánál kisebb nem lehet. — Az e törvény életbeléptóig rendszeresített állások javadalmazása pedig, a mennyiben az az 1600, illetve 1000 koronát el nem éri, kiegészítendő. Hogy a javaslat ezen intézkedése mit jelent a jegyzőkre nézve, legyen elég csupán azon egy statisztikai adatra hivatkoznunk, miszerint az ország 4737 jegyzőjéből 3674 részesül e javaslat alapján illetményjavításban s csak 14°/ 0 az, a melynek 1600 koronán felüli javadalmazása lévén, fizetésjavításban természetesen nem részesül. A helyzet most már ekként alakul ki: A községek jegyzői fizetés czimén a jövőben is fizetik az általuk eddig fizetett összegeket. Ha a javaslat 5. §-a szerint számba veendő jegyzői jövedelmek összege az 1600 koronát el nem éri, a jegyzői illetmény kiegészítésének kötelezettsége oly községeknél, hol a községi pótadó 3 évi átlaga a 20°/ 0-ot felülmúlja, az államkincstárra hárul. 20°/ 0-nál alacsonyabb pótadóval terhelt községek ellenben a 20°/ 0-os pótadó korlátain belől maguk kötelesek a kiegészítést eszközölni. A 20°/ 0 '-on felüli községi pótadóval terhelt községeknél az állam segítő közbelépése méltányos ós indokolt. Méltányos, hogy az állami jövedelmek egj része — éppen úgj, mint Európa több nyugati államaiban, Francziaországban, Belgiumban, Poroszországban, — a községi közigazgatás czéljainak fedezésére engedtessék át, s méltányos ez különösen minálunk, hol a községek átlaga 50—60°/ 0-os, sőt helyenként 100—150°/ 0-os községi pótadóval van terhelve; de indokolt is, mert a jegyző nagy részben állami közigazgatási functiókat végez. Az alapot a jegyzői illetmény kiegészítésénél a javaslat 5-ik §-a írja körül s az ingatlanok haszonélvezete és a terményjárandóságok pénzbeli értékének megállapítását — a bizottság nézete szerint igen helyesen — egy a 8-ik §-ban körülírt bizottságra bízza, mely már összeállításánál fogva is garantiát nyújt arra, hogy feladatát a közérdeknek és a jegyzők méltányos igényeinek kielégítésével fogja megoldani. A kataszteri tiszta jövedelem alapjáni kiszámítás a tapasztalatok szerint biztos támpontot nem nyújt, a közérdek pedig megköveteli, hogy akár az államkincstár, akár a község jogosulatlan megterheltetésnek ne legyen kitéve.
