Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-516. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése, „a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

516. szám. 129 A javaslat a jegyzők részére 4 cycluson át 100—100 koronát tevő ötödéves korpótlékot is biztosít (9. §.), s arra a méltányos álláspontra helyezkedik, hogy az igények megállapításánál az eddig eltöltött szolgálati éveket beszámítja. Ennek folyományaként e javaslat törvényerőre emelkedése után 2996 jegyző összesen 666.550 korona korpótlék élvezetébe lép. Ezek közül 3-szoros korpótlókban 580, 4-szeresben, tehát évi 2000 korona illetményben 938 jegyző részesül. A segódjegyzőkről a törvényhozás eddigelé nem intézkedett. E javaslat 1. §-a most a segédjegyzői illetmény minimumát is megállapítja, s ezen állások elnyerését az 1900 : XX. t.-cz. 3. §-ában megszabott minősítéshez köti. A segédjegyzői állás ezen rendezése s általában a jegyzői illetmények javítása a bizottság nézete szerint igen szerencsésen hozatik összhangba az állami anyakönyvvezetés reformjával, a melyre vonatkozólag egy törvényjavaslat éppen most fekszik a ház előtt (lásd az 1894 : XXXIII. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslatot). Eddigelé az arra alkalmasnak talált községi jegyzők az állami anyakönyvvezetést csakis a belügyministerium külön megbízása alapján teljesítették s ezért az államtól külön díjazásban részesültek, mely díjazás a községi és körjegyzőkkel szemben ma 970.000 koronát képvisel. A fentemlített törvényjavaslat most az állami anyakönyvek vezetését a jegyzők és segédjegyzők hivatalos teendői közé sorozza és így ezen teendőt nem külön kinevezés, hanem a választás utján nyert állásából kifolyó kötelességévé teszi; — az eddig élvezett tisztelet-díjakat és államsegélyeket pedig megszünteti, illetőleg a javadalmazás kiegészítésére szolgáló államsegélybe olvasztja be. Míg tehát az állami anyakönyvvezetésnek a jegyzői intézmény hatáskörébe való utalásával ez a kórdós is az ország területére egységesen rendeztetik, s azon kívánalomnak is megfelel, hogy új állami feladatok lehetőleg nem új hivatali apparátusok rendszeresítésével, hanem a rendelkezésre álló szervezetek bevonásával oldandók meg, a mi azután az illetmények javítását is megkönnyíti, másrészt az anyakönyvvezetésnek a jegyzői illetmények javításával kapcsolatos egyöntetű megoldása még inkább biztosítja mindkét javaslat azon kiemelkedő intentióját, hogy ott, a hol akár a községi, akár az anyakönyvi teendők nagy mérve megkívánja, ujabb jegyzői és segédjegyzői állások szerveztessenek; — és miután a községi élet legjelentékenyebb szervét, mozgató erejét a jegyző képezi, ezen irányzat bizonyára kiváló hatással lesz községi közigazgatási életünk fejlődésére. Ezek voltak azok az elvi szompontok, melyekből a közigazgatási bizottság e törvényjavaslatot bírálat alá vette s mindezek után még csak azt kívánja kidomborítani, hogy ezen javaslat intézkedései egészen az 1886 : XXII. t.-cz. által megállapított keretek között mozognak s a községek önkormányzati jogát nem érintik. Most már áttérünk a bizottság által eszközölt egyes módosítások ismertetésére s indokolására. A 2. §. második bekezdésében ezen szavak: »állami hozzájárulással, vagy a nélkül« a bizottság megállapodása szerint kihagyandók; mert míg egyrészt önként értetődik, hogy állami hozzájárulással a jövőben is lesznek jegyzői állások létesíthetők, másrészt önként értetődik az is, hogy a jegyzői fizetés minimuma állami hozzájárulás nélkül szervezett jegyzői állásoknál sem lehet 1600 koronánál alacsonyabb. A 3. §. harmadik bekezdésében eme szavak: »állami hozzájárulással vagy a nélkül« szintén kihagyandók. A 3, §. ötödik bekezdése csupán a §. intentiójának világosabbá tétele szempontjából hagyatott ki s cseréltetett fel a következő szöveggel: Képvh. iromány. 1901—1906. XXXII. kötet. 17