Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-515. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése „a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

515, szám. 119 leges rendezést nyernek, a vármegyei önkormányzat sérelméül egyáltalán nem tekinthető s a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések természetes folyományát képezi. A vármegyei tisztviselők fizetési osztályokba való beosztására nézve a bizottság azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a beosztás kérdése az egyes tiszti állások hatásköréhez mérten s az állami tisztviselők beosztásához arányítva, a törvényjavaslat tervezete szerint egészen megfelelő és méltányos megoldást nyer. A fizetési osztályokba való beosztásnál nem voltak mellőzhetők a közigazgatási tisztviselők sokszor igen kedvezőtlen s az állami tisztviselőkéivel össze sem hasonlítható előléptetési viszonyai. A javaslat pénzügyi szempontból a pénzügyi bizottság által bíráltatván meg, a bizottság itt csupán általánosságban constatálja, hogy a javaslatban tervezett fizetósjavítás az államkincstárra mintegy 4,600.000 K-nyi új kiadást hárít. A bizottsági tárgyalások során felmerült a közigazgatási tisztviselők minősítésének kérdése. A kérdés nem új. — Már az 1883 : I. t.-cz. e tekintetben határozott, bár eddigelé végre nem hajtott intézkedéseket tartalmaz. — A 3. §. kimondja, hogy a szoros értelemben vett közigazgatási szakot illetőleg egj közigazgatási tanfolyamnak berendezése és azzal kapcsolatos vizsgálati rendszer behozatala iránt törvényhozási utón mielőbb intézkedés fog tétetni. A 23. §. már imperative rendelkezik s a magasabb közigazgatási állások elnyerését egyenesen egy magasabb gyakorlati közigazgatási vizsga letételéhez köti. A következő §-ok utasítják a ministeriumot, hogy ezen vizsga tárgyait, a vizsgáló-bizottság összeállítását egj év alatt állapítsa meg, a szerzendő tapasztalatok alapján pedig a gyakorlati vizsga állandó rendezése iránt törvényjavaslatot nyújtson a Ház elé. Hogy a minősítési törvény jelzett intézkedései a vármegyei tisztviselőkkel szemben máig sem hajtattak végre, azt a bizottság az adott helyzet természetes következményének tartja. A legtöbb helyen rosszul dotált vármegyei tisztviselői állás elnyerésének egy magasabb qualificatióhoz való kötése még inkább megnehezítette volna az arra alkalmas egyéneknek a közigazgatási pályára való menetelét. B törvényjavaslat életbelépte után a helyzet jelentékenyen megváltozik. A szépen dotált vármegyei állások előreláthatólag keresett állásokká válnak s most már a bizottság elérkezettnek látja az időt, hogy a törvényhozás a magasabb minősítés kérdésével is foglalkozzék. Éppen azért a bizottság a kérdés felett kifejlődött beható vita után jelentésébe felvenni határozta azon álláspontját, miszerint: úgy a közigazgatás jól felfogott érdeke, mint a tisztviselői állások színvonalának emelése szempontjából kívánatosnak tartja, hogy a közigazgatási tisztviselők minősítése az 1883 : I. t.-cz. intentiójának megfelelőleg egy magasabb gyakorlati közigazgatási vizsga letételéhez köttessék s ennek egyik alapfeltételéül a közigazgatási joganyagnak az egyetemeken és jogakadémiákon való elméleti ós gyakorlati oktatása a jogi szakoktatás reformja alkalmából a tárgy fontosságának megfelelő figyelemben részesíttessék. Ezek után a bizottságnak a törvényjavaslat egyes szakaszain eszközölt változtatásait a következőkben ismertetjük : A 2. §. a vármegyei aljegyzők fizetési osztályba sorozásával foglalkozik. Miután azonban az eredeti szöveg az aljegyzők előmeneteli viszonyai szempont-