Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.
Irományszámok - 1901-515. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése „a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
120 515. szám. jából némely vármegyében, hol az aljegyzők száma nagyobb, igen kedvezőtlen lett volna, ezen hátrány eloszlatása végett a közigazgatási bizottság a §. első bekezdésének kihagyásával a következő szövegezést ajánlja: »Az aljegyzők — ide értve az árvaszéki jegyzőket is — mint első, második, illetőleg harmadik osztályú aljegyzők a VIII— X. fizetési osztályokba soroztatnak. Minden vármegyében rendszerint egy, oly vármegyékben azonban, melyekben jelenleg összesen ötnél több aljegyzői (árvaszéki jegyzői) állás van rendszeresítve, két aljegyző soroztatik a VIII. fizetési osztályba. A többi aljegyzői állások a IX. és X. fizetési osztályok között egyenlően osztatnak meg. Ha azonban az aljegyzői állásoknak (az első osztályú aljegyzői állások kivételével) összes száma egyenlően fel nem osztható, a fölös számú állást a IX. fizetési osztályba kell sorozni.« A 2-ik §. 2-ik bekezdése utolsó sorában ezen szavak helyett: »ugyanazon állásban« a bizottság ezen szövegezést fogadta el: »ugyanazon fizetési osztályba sorozott bármely vármegyei tisztviselői állásban«. A bizottság ugyanis azt tartja méltányosnak, hogy az ugyanazon fizetési osztályba sorozott tisztviselők egészen egyenlő elbánásban részesüljenek. így remélhető az a kívánatos eredmény is, hogy a központi és a járási tisztviselők időszakonkint kölcsönösen váltakozzanak. A 3. §. harmadik bekezdése utolsó sorában »ugyanazon állásban« szavak helyett a 2. §-ban eszközölt hasonló módosítás indokainak fentartásával szintén a következő szövegezést fogadta el: »ugyanazon fizetési osztályba sorozott bármely tisztviselői állásban«. Az 5. §-nál nagy elismeréssel fogadta a bizottság a javaslat azon intentióját, hogy a főszolgabírót, hasonlóan a kir. járásbirákkal, bizonyos feltótelek bekövetkeztével helyi előléptetésben kivánja részesíteni. Indokolttá teszi ezt a sokszor igen kedvezőtlen előléptetési viszonyokon kívül az a szempont, hogy gyakran nagy érdeket képvisel, miszerint egy kiváló főszolgabíró működési helyén továbbra is megtartassák. Nehogy azonban a törvényjavaslat 5. §-ának eredeti szövegezése a vármegyei önkormányzat szempontjából — bár a bizottság nézete szerint alapnélküli — aggályokat támaszthasson, a bizottság a minister javaslatára a §-t a következő szövegezésben fogadta el: 5. §. »Azon főszolgabirákat, a kik legalább 15 évi főszolgabírói működésük ideje alatt a közigazgatás terén kiváló érdemeket szereztek, a vármegyei közgyűlés a VII. fizetési osztályba léptetheti elő, a mennyiben az így felmerülő több-szükségletnek a vármegyei költségvetésbe való beállítását a belügyminister jóváhagyja.« A 10. §. első bekezdése első sorában ós harmadik bekezdése első sorában a bizottság »tisztviselők« szó helyett: »alkalmazottak« kifejezést kivánja a törvény czímének s intentiójának megfelelőleg alkalmazni. B §-nál a vármegyei alkalmazottak által élvezett személyi pótlékok megbeszélés tárgyává tétetvén, a bizottság elhatározta, hogy ezen jelentésébe felvétessék a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök azon kijelentése, miszerint az oly vármegyei alkalmazottaknál, a kik e §. értelmében nyugdíjba beszámítandó pótlékban részesülnek, a mennyiben ujabb választás alkalmával ugyanazon fizetési osztályba tartozó állásra választatnak meg, az új választás e törvényjavaslat intentiója szerint sem az élvezett pótlékhoz, sem az ez után járó nyugdíjhoz való igényüket nem érinti. A 12. §. tárgyalásánál a vármegyei alkalmazottak napidíjai kérdés tárgyává
