Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.
Irományszámok - 1901-515. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése „a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
515. szám. 117 dotatiójára megszavazott összesen 9,030.000 korona az 1902. évi költségvetésben — évről-évre fokozódva —már 13,076.666 koronára emelkedik, ezen kétségtelenül j elentékeny emelkedés sem volt képes a vármegyei alkalmazottak részére az anyagi gondoktól ment tisztes megélhetést az egész vonalon biztosítani s az ugyanazon állásban levők javadalmazása közt fennálló, valóban kiáltó ellentóteket megszüntetni. Igazolja ez állításunkat a törvényjavaslat indokolásához csatolt 4. számú kimutatás, melynek tanúsítása szerint az ország különböző vármegyéiben alkalmazott vármegyei tisztviselők fizetései, és pedig pl. az alispáni fizetés 4400 és 7700 K, a főjegyzői fizetés 3200 és 6000 K, a főügyészi fizetés 1760 ós 4300 K, az árvaszéki elnöki fizetés 3000 és 6000 K, az árvaszéki ülnöki fizetés 1950 és 3650 K, a főszolgabírói fizetés 2400 és 4000 K közt váltakoznak. Egy méltánytalan helyzet ez annál is inkább, mert a csekélyebb fizetés rendszerint a szegény sorsú, oly vármegyék tisztviselői karának jutott, a hol a lakosság — szegénységénél és az ezzel legtöbb esetben együtt járó tudatlanságánál fogva — a közigazgatás intensivebb gondozását, gyámolítását igényli. Ha mindezekhez most hozzávesszük a különben is jobban dotált állami alkalmazottak fizetés-rendezésének szőnyegre kerülése által teremtett helyzetet s azt az elégedetlenséget és elkedvetlenedóst, a mely mellőztetósük esetén a vármegyei tisztviselők köreiben a közszolgálat rovására nem indokolatlanul burjánzott volna fel, a bizottság azon meggyőződésben van, hogy ezen javaslat benyújtása az állami alkalmazottak illetmény-javítása érdekében megindult actiónak egy természetes, kikerülhetlen folyományát képezi s a kormány úgy időszerűség, mint szükségszerűség szempontjából a legalkalmasabb időpontot választotta meg arra, hogy e törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszsze. Ezen törvényjavaslat czélja több, mint 4000 vármegyei alkalmazott illetményeinek a mai megélhetési viszonyoknak megfelelőleg az állami alkalmazottakkal egyenlő alapon való rendezése, javítása s közvetve a vármegyei közigazgatás színvonalának emelése. A javaslat e czélt úgy kívánja szolgálni, hogy a vármegyei tisztviselőket az állami alkalmazottaknál érvényben levő beosztás elfogadásával a VI— XI. fizetési osztályokba sorozván, őket az állami alkalmazottakkal teljesen egyenlő fizetésben és lakpónzben részesíti. A javaslat kihatásának megvilágítására csupán pár statisztikai adatot csoportosítunk. A vármegyei tisztviselők mai fizetésének országos átlagát véve alapul, a törvényjavaslat által contemplált fizetés a fizetési osztályok 3., illetve 2. fokozatában az alispánnál 24 és 40%-, a főjegyzőnél 25 és 41°/ 0 , a főügyésznél 66 és 87%, a főorvosnál 53 és 70%, az árvaszéki elnöknél 30 és 46%, a főszolgabírónál 21 és 35%, a szolgabírónál 26 és 41% emelkedést mutat. A kezelő személyzet fizetésénél szintén jelentékeny emelkedést mutat a jelen törvényjavaslat hatálya. Egyes állásoknál 20—30, sőt 50%-os emelkedés is van, holott köztudomás szerint már az 1893 : IV. t.-czikkben megállapított 4,947.000 forint vármegyei dotatió-többlet s az azontúl költségvetésileg megszavazott többletek jelentékeny részben a kezelő személyzet fizetésének javítására fordíttattak. Általában megállapítható, hogy a most tervezett illetmények minimuma az eddigi fizetési átlagnál jóformán minden tisztviselői állásra nézve kedvezőbb. A törvényjavaslat 1. §-ának rendelkezése szerint a vármegyei alkalmazottak »ugyanazon illetményekben részesülnek, melyek az állami tisztviselők megfelelő osztályaira nézve törvényben, vagy törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletben meg vannak állapítva«. E §. rendelkezésének megfelelőleg
