Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-499. Törvényjavaslat, a főudvarnagyi biráskodásról

499. szám. 67 mig e hitbizományok haszonélvezője a Szász-Coburg és Gothai herczegi család jogosult férfi tagja, az említett hitbizományokra nézve a hitbizományi viszonyból eredő peres ügyek a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörébe tartoznak. Ez a rendelkezés arra vezethető vissza, hogy Ő Felsége a nevezett két Koháry gróf hitbizományára nézve 1852. évi június hó 13-án, Szász-Coburg és Gothai Ferdinánd hitbizományára nézve pedig 1852. évi február hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával hitbizományi hatóságul a főudvarnagyi hivatalt jelölte volt ki. A 3. §. 3. pontja szerint a 2. §. 1. és 2. pontjában említett személyek után az örökösödést, hagyományt vagy általában a hagyatékot tárgyazó perek, ha a hagyatéki ingatlan a magyar korona országaiban fekszik, vagy ha az elhunyt utolsó rendes lakhelye ezekben az országokban volt, a 3. §. 4. pontja szerint pedig a 2. §. 1. és 2. pontjában említett személyek ellen indított egyéb polgári peres ügyek, ha azokban a főudvarnagyi bíráskodás hiányában a magyar korona országainak valamelyik rendes bírósága volna illetékes, a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörébe fognak tartozni. Mindezekben a perekben eddig a főudvarnagyi hivatal bécsi birói tanácsa és felsőbb fokon a bécsi felebbviteli bíróságok jártak el. A 3. §. 4. pontjára következő bekezdés akkópen intézkedik, hogy a 2. §. 1. pontjában említett személyek, vagyis a királyi ház tagjai a főudvarnagyi bíráskodásról érvényesen le nem mondhatnak. Ennek oka az, hogy a főudvarnagyi bíráskodás első sorban a királyi háznak és nem annyira az egyes tagoknak privilégiuma. A 2. §. 2. pontjában említett személyekkel szemben e tételnek megfordított] a áll és ezért az utóbbiak a főudvarnagyi bíráskodásról esetről-esetre lemondhatnak. A 3. §. utolsóelőtti bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 2. §. 3. pontjának esetében a magyar főudvarnagyi bíróság jár el, ha az alperest a nemzetközi jog értelmében megillető területenkívüliség hiányában a magyar korona országainak valamelyik rendes birósága volna illetékes. Nem nyer ez a szabály alkalmazást, ha a területenkívüliséget élvező személy magát önként a rendes és nem a főudvarnagyi bíróságnak veti alá, mert ebben az esetben a nemzetközi jog értelmében is az a bíróság illetékes, melynek magát az alperes alávetette, tehát a rendes, nem pedig a főudvarnagyi bíróság. Önkéntes alávetés nélkül a főudvarnagyi bíróság területenkívüliséget élvező személyek ellen indított perekben soha sem járhat el. Ellenben a rendes bíróság az önkéntes alávetéstől függetlenül jár el oly perekben, a melyekre a területenkívüliség a nemzetközi jog értelmében nem terjed ki. Azokat a pereket, a melyekre a nemzetközi jog értelmében a területenkívüliség nem terjed ki, ós a melyek ennélfogva az önkéntes alávetéstől függetlenül a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak, az új polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat 11. §-a (most 9. §-a) jelöli meg. A 3. §. utolsó bekezdése a 2. §-ban említett személyek pertársait is részesíti, még pedig méltányossági tekintetnél fogva, a kivételes bíráskodás kedvezményében. 4. §. A 4. §. a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörét a rendes bíróságokéval szemben határolja el. Minthogy a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élvezőkkel szemben a 3. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében a magyar főudvarnagyi bíróság hatásköre csak azokra a perekre szorítkozik, a melyekre a területenkívüliség kiterjed, mig ily személyeknek egyéb perei — az új magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat 11. (most 9.) §-a szerint is — a rendes biró9*