Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-513. A közgazdasági bizottság jelentése „a Németbirodalommal és Olaszországgal kereskedelmi viszonyainknak rendezése czéljából megindítandó tárgyalásokról” szóló 494. számú törvényjavaslat tárgyában

466 513. szám. 513. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, „a Nénietbirodaloinmal és.Olaszországgal kereskedelmi viszonyainknak rendezése czéljából megindítandó tárgyalásokról" szóló 494. számú törvényjavaslat tárgyában. Ezen törvényjavaslattal a kormány felhatalmazást kér, hogy a Németországgal a még fennálló és az Olaszországgal f. é. szeptember 30-án lejáró kereskedelmi és hajózási szerződések helyébe lépő új szerződések megkötése czéljából a tárgyalásokat, és pedig a törvényhozás elé terjesztett, mindeddig azonban csak bizottságilag letárgyalt autonóm vámtarifa alapján megindíthassa. Hogy ezen tárgyalások megindítása tovább már nem halasztható, az bővebb indokolásra alig szorul. Németország, mely külkereskedelmi viszonyainkat illetőleg reánk nézve legfontosabb állam, már huzamosabb idő óta folytatja tárgyalásait Oroszországgal, Svájczczal és Olaszországgal, ós annak a veszélynek lehetnénk kitéve, hogy befejezett tények elé állíttatunk, a nélkül, hogy részünkről érdekeink érvényesítése csak meg is kísérelhető lett volna. Olaszországgal szemben pedig az ideiglenesen ez év szeptember hó végéig meghosszabbított szerződésnek aránylag közeli lejárata kényszerít a szerződési tárgyalások mielőbbi megindítására. E helyzetben a tárgyalások megindítása a kormány természetszerű feladati és hatáskörébe tartoznék és rendes viszonyok között ily tárgyalások megindítására külön törvényhozási felhatalmazás nem is volna szükséges. Szükségessé válik azonban ezen különleges törvényhozási felhatalmazás azért, mert az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §-a egyenesen tilalmazza ily tárgyalások megindítását mindaddig, míg az autonóm vámtarifa új autonóm vámtarifával nem helyettesíttetett. A törvény ezen intézkedésével kizárólag csak egy dolgot akartunk biztosítani, hogy egy a jogos érdekeket a jelenleginél jobban kielégítő és különösen a mi érdekeinket is jobban megvédő új autonóm vámtarifa létesüljön, mielőtt kereskedelmi viszonyainknak a külföldi államokkal hosszabb időre szóló rendezésének nagy és nehéz feladataihoz fogunk. Ennek a rendelkezésnek ennél meszebb menő vagy más irányban biztosítókot nyújtani hivatott rendeltetése soha nem volt. A két kormány az autonóm vámtarifa tervezetére meg is egyezett. Ez úgy nálunk, mint Ausztriában, a törvényhozás elé is terjesztetett. Hogy a törvényhozás maga érdemleges tárgyalásaiban evvel még nem foglalkozhatott, ennek oka az eléggé ismert parlamentáris helyzetekben rejlik. Előállott tehát a kényszerhelyzet, hogy a kormány a tulaj donképen hatáskörébe tartozó előkészítő ténykedése számára külön törvényhozási felhatalmazást kérjen.