Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-513. A közgazdasági bizottság jelentése „a Németbirodalommal és Olaszországgal kereskedelmi viszonyainknak rendezése czéljából megindítandó tárgyalásokról” szóló 494. számú törvényjavaslat tárgyában

513, szám. ' 467 Ezen felhatalmazás megadása által gyakorlatilag sem Ausztriához való viszo­nyunkat, sem a külfölddel való tárgyalási alapunkat illetőleg, biztosítékainkból mit sem adunk fel, praejudiciumot nem teremtünk és érdekeinket nem sértjük. Ellenben a felhatalmazás meg nem adása által, ha a kormány nem volna abban a helyzetben, hogy a tárgyalásokat megindíthassa, gazdasági érdekeinken kiszá­míthatlan horderejű csorbát ütnénk. Biztosítékainkból nem adunk fel semmit, mert eltekintve attól, hogy a kért felhatalmazás csak a tárgyalások megindítására vonatkozik, a külfölddel hosszabb időre szóló szerződés kötésének és törvényhozási elintézése lehetőségének előfelté­telét a vámszövetségi szerződés törvényhozási elintézése képezi. Evvel pedig ter­mészetszerűleg karöltve kell járnia az új autonóm vámtarifa törvényhozási elfoga­dásának, illetve életbeléptetésének. Az 1899. évi XXX. t.-cz. értékes és tartalmi­lag fontos biztosítókai nem csorbíttatnak és megmaradnak, mert addig, míg vám­szövetség nincs, míg tehát új vámtarifa nincs, a tényleges állapotú közös vám­terület számára 1907. éven túl terjedő hatályú szerződést nem kötünk és nem köthetünk. Érintetlenül fentartatik ezen törvény másik fontos és a jövő szem­pontjából legértékesebb azon biztosítéka is, hogy a külföldi államokkal kötött vagy kötendő kereskedelmi szerződések lejárata összeesik az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezésének lejártával. Annak a feladatnak pedig, hogy az új vámtarifa tárgyalási alapul szolgáljon a külfölddel szemben, hogy a tárgyaló külföldi állam tudja, melyek azon vámok, melyek terményeivel szemben alkalmazást nyerendnek, ha szerződéses megálla­podás vele nem létesül, a kormányok között megállapított ós a törvényhozás elé terjesztett tarifa annak törvényhozási érdemleges elintézése nélkül is egyelőre megfelelni képes. Igazán csakis a törvény betűjéhez való ragaszkodásnak a gyakorlati élet köve­telményei fölé helyezése volna, ha csak azért, hogy az 1899: XXX. t.-cz. 4. §-ának az autonóm vámtarifára vonatkozó intézkedését szigorúan betartsuk, a tizenkettedik órában sem gondoskodnánk a külföldi államokkal való kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások megindításának lehetőségéről. Gazdasági vonatkozásokban és kérdésekben örök életű vagy csak hosszabb időn át is nagy károk okozása nélkül érvényüket megtartani képes törvények nincsenek. Ezeknek az élet gyorsan vál­tozó viszonyaihoz, más államok intézkedéseihez és rendszabályaihoz kell sokszor alkalmazkodnia. Midőn 1899-ben a XXX. törvényczikket megteremtettük, bizo­nyára senki sem sejthette, hogy ez még 1904-ben is a külfödi államokkal való kereskedelmi szerződési tárgyalások megindításának akadályául szolgálhatna. E kér­dés körüli törvényhozási intézkedésünkben reánk nézve csak egy szempont lehet mérvadó, hogy jobban szolgáljuk-e érdekeinket, ha a tárgyalások megindítására a felhatalmazást megadjuk, vagy ha az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ának szószerinti intézkedéseihez ragaszkodva, tétlenül nézzük, miként rendezik szomszédaink keres­kedelmi viszonyaikat egymáshoz, a nélkül, hogy mi érdekeink kellő időbeni érvé­nyesítéséről gondoskodnánk. Ezen kérdés mikénti eldöntése nem lehetvén kétséges,' a felhatalmazás meg­adását czélzó törvényjavaslatot úgy általánosságiban, mint részleteiben elfoga­dásra ajánljuk. Budapest, 1904. évi márczius, hó 23-án. Hosenberg Gyula s. k, a közgazdasági bizottság előadója. 59* Bedő Albert s. k., a közgazdasági bizottság elnöJceJ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom