Képviselőházi irományok, 1901. XXVIII. kötet • 402-412. sz.

Irományszámok - 1901-412. Az igazságügyi bizottság jelentése a „magyar polgári perrendtartásról” szóló 102. számu törvényjavaslat tárgyában

316 412. szám. E bizonytalanság oka főleg abban rejlik, hogy mind a felek, mind pedig a biróságok igyekeztek azokban az esetekben, a mikor a felebbezesi biróság Ítéletének helytelenségéről meggyőződtek, a kérdést a jogszabály megsértésének vagy mellőzésének keretébe szorítani; ez a törekvés pedig nem jutott — és elvi alap hiányában a concret esetek, valamint a bíróságok felfogásának különfél eségénól fogva nem is juthatott — mindig egyenlő megnyugtató eredményre. Mindenesetre azonban ez a törekvés, a mely nemcsak nálunk, hanem egyebütt is, hol a felülvizsgálat a .jogkérdésre van korlátolva, felszínre jutott, arra mutat, hogy a felülvizsgálat e korlátolása a gyakorlati élet követelményeinek nem felel meg eléggé. A bizottság azonban elvileg sem találta indokoltnak, hogy a felülvizsgálat alapja a jogkérdésre szoríttassák. Igaz ugyan, hogy a perben minden kérdés a ténykérdés vagy a jogkérdés körébe tartozik. Azonban kétségtelen az is, hogy vannak olyan ténykérdések is, a melyek megítélését megnyugvással reá lehet bízni a harmadfokú bíróságra akkor is, ha előtte szóbeli tárgyalásnak és bizonyításfelvételnek nincsen is helye. Ilyen kérdések például a kereskedelmi gyakorlatnak és általában a tényleges szokásnak alkalmazása, a gyakorlat által nálunk ténykérdésnek minősített az a kérdés, hogy a jogügyletet nem színleg kötötték-e, a tartásdíj összege és általában mindazok az általános tapasztalati szabályok és azok alkalmazása, a melyekre a tudomány vagy a mindennapi élet tanít. Az ilyen és hasonló kérdésekben a felülvizsgálatot csakis a törvénynek rendelkezése, de nem valamely gyakorlati nehézség zárja ki, ós ebbe az olyan törvényhozás, a mely a felülvizsgálatot első sorban a felek érdekében kívánja szabályozni, nem nyugodhatik bele. A mi álláspontunk e kérdésben egészen más, mint a franczia jogé. A mikor a franczia jog a semmitőszéket felállította és a semmiségi panaszt szabályozta, sem a semmitőszéket rendes jurisdictioval felruházni, sem a semmiségi panaszt felebbviteli jogorvoslatként a felek érdekében szervezni nem akarta. A franczia bírósági szervezetnek és eljárásnak egyik alaptétele az, hogy a jurisdictiónak csak két foka van. A franczia semmitőszék legfőbb feladata a jogegysóg megóvása. Ebből az okból a semmitőszék sohasem dönthet az ügyben, hanem csak megsemmisítheti az alsóbiróság ítéletét, és ebből az okból nemcsak a felek, hanem az ügyész is élhet semmiségi panaszszal. Az a tétel, hogy a semmitőszék nem rendes biróság, a franczia jogban annyira erős, hogy kezdetben a semmitőszék határozata nem kötötte a bíróságokat, hanem, ha a biróság, a melyhez az ügy másodszori megsemmisítés után került, nem fogadta el a semmitőszék határozatát, illetőleg az abban foglalt elvi álláspontot, a semmitószéknek a törvényhozó hatalomhoz kellett fordulnia, hogy a kérdés a bíróságokra kötelező módon oldassák meg. Ezt a rendelkezést, a mely szerint a felebbezesi bíróságtól függött, hogy akarja-e követni a semmitőszék döntését vagy nem, az 1837. évi ápril 1-én kelt törvény megváltoztatta ugyan, de ez is úgj határozott, hogy a semmitőszék a másodszori semmiségi panasz felett teljes ülésben határoz és ha teljes ülésben másodszor is megsemmisíti az Ítéletet, csakis akkor köteles az a biróság, a melyhez az ügyet visszaküldi, a jogkérdésben a semmitőszék határozatát követni. A mint tehát ezekből kitűnik, a franczia semmitőszék hivatása közelebb áll ahhoz a functióhoz, a melyet legfelsőbb bíróságunk a döntvényalkotással gyakorol, sem mint ahhoz a functióhoz, a melyet a mi felülvizsgálati bíróságunk betölt. A mi felülvizsgálati bíróságaink ugyanis rendes harmadfokú bíróságok, a melyek ép úgy gyakorolják a jurisdictiot, mint az alsobiroságok. Erre mutat az, hogy a felülvizsgálati biróság nem szorítkozik minden esetben csakis a felebbezesi biróság ítéletének megsemmisítésére illetőleg feloldására, hanem ha az ügy a felebbezesi biróság ítéletében megállapított tényállás alapján ítélethozatalra megérett,