Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

395. szám 81 2. czím. a székely vasutak szászrégen—dédai részvonalának kiépítésére 3,426.000 K, a maros vásár hely—szászrégeni helyi érdekű vasútvonal megváltására . 1,360.000 » a székely vasúti hálózat déda—madéfalvai vonala építési munkáinak megindítására 2,000.000 » együtt " ~6/786.000 K Ezen összhitelből az 1903—1904. években előirányzat szerint a következő részhitelekre lesz szükség, úgymint: 1903. évben ....... 2,700.000 K, 1904. » ....... 4,086.000 » 3. czím. A galánta—zsolnai államvasuti vonalon fektetendő második vágány költségeire 18 millió Kra van szükség és pedig előirányzat szerint: 1904. évben . . . . . . . 2,500.000 K, 1905. » 5,500.000 » 1906. » 5,500.000 » 1907. » ....... 4,500.000 » A galánta—lipótvár—zsolnai vonal forgalma, főleg a Németország felé irányuló kivitel következtében ma már oly jelentékeny, hogy az a szóban levő egyvágányú pályán, az áruk és kocsik gyakori késleltetése mellett csakis nagy nehézségekkel bonyolítható le. Fokozza a forgalmat még a nagy helyi forgalom és az ipartelepek, nevezetesen a vonal mentén levő czukorgyári üzem is, valamint a nagy répaküldemények, melyek tömegesen és rövid idő alatt szállítandók el. A forgalom nagyfokú legújabb fejlődósének jellemzésére felemlíthető, hogy mig azelőtt minden irányban egy-egy gyors- és két-két személyvonat közlekedett, addig ma ez irányokban 2—2 gyors- és 3—3 személyvonat közlekedik, vagyis a vonatok száma közel megkétszereződött. Nagy forgalom idejében, különösen az őszi és téli hónapokban a teherforgalomra való tekintettel naponta 40—50 vonat közlekedik s azzal a menetrendbe befektethető vonatok számának maximuma eléretett. E vonatszámnál a tehervonatok óránkinti menetsebessége 25 km-ről 30 km-re emelendő, mely sebességfokozással a vonatterhelést mintegy 15°/

0-kal le kellvén szállítani, növekedik a vonatok száma, illetőleg drágul a vontatás és nagyobbodik az egyéb vasutüzleti kiadás. E rendkívüli vonatforgalom mellett az állomásokon a rendesen fogadható vonattalálkozásokon kivül többszörös ós sűrű találkozásokra is van szükség, a mi az állomások szűk volta és meg nem felelő berendezése folytán ugy a forgalom biztonságára, mint annak rendességére igen hátrányos befolyással van. De hátráltatva van ez által még a szállítmányok ós kocsik gyors továbbítása is, mert a vonatok többé-kevésbbé minden állomáson hosszabb ideig kénytelenek az ellenvonatokra várni, miáltal a vonatok menettartama rendkívül meghosszabbodik. Ily viszonyok között a kocsik gazdaságos kihasználása el nem érhető és az árúszállításnak késedelmes teljesítése egyaránt hátrányos a közönségre, mint a vasútintézetre. Képvh. iromány. 1901—1906. XXVII. kötet. 11