Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-399. Törvényjavaslat, a kereskedelmi üzlet átruházásáról
182 399. szám. lesznek tekintendők ilyformán azok a kötelezettségek is, a melyeket a kereskedő elvállalt még az üzlet fennállása előtt abból a czélból, hogy az üzletet megalapíthassa (árúk hitelbe beszerzése, üzlethelyiség kibérlése, kölcsönfelvétel stb.). Az üzletből eredőkként jelentkeznek ugyancsak azok a kötelezettségek is, melyek keletkeztek épen azért, mert a kereskedő egy már létező üzletet átvett; úgy, hogy ha ez a kereskedő az átvett üzletet egy harmadiknak ismét tovább adja, az új átvevő felelős lesz azokért a kötelezettségekért is, a melyek elődjót már a jelen javaslat következtében megalkotandó törvény alapján terhelték. Az üzletből eredő kötelezettségnek lesz minősítendő az átruházónak az átruházó szerződés értelmében esetleg járó végkielégítési összeg is. Nem tesz különbséget, hogy az átruházónak szóba jövő kötelezettsége közelebbről minő jogalapból: szerződésből-e (akár tulajdonképeni kereskedelmi ügyletet képező, akár az ily ügylet ismérveit nélkülöző szerződésből (vagy tiltott cselekvényből) pl. czégbitorlásból, szabadalmi jog megsértéséből, ex dolo generáli vagy speciali stb.) ered, hacsak különben a fent érintett értelemben vett okozatos összefüggés (tiltott cselekvény és üzleti gestio közt) nem hiányzik. b) Az átvevő az üzletből eredő kötelezettségek közül is csak azokért a kötelezettségekért felelős, a melyeket az átvétel idején ismert vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott. Az átvevőnek ezzel meg van adva a lehetőség arra, hogy az üzlet átvételével reá háruló terhet az üzletből eredő kötelezettségek számbavételével mérlegelje és ily módon eleve adott tényezőktől tehesse függővé az üzletátvétel szándókának megvalósítását; e mellett azonban tüzetesen kell tájékozódnia a tartozások mibenléte iránt. Hiszen a solid ós reális üzletátvevő a mai jog mellett sem jár el másként. Neki — egészen eltekintve az átvétellel járó felelősségtől, a mely ma csak adósságátvállalás esetén.áll be (Keresk. törv. 20., §.),— az üzlet jóságának, terjedelmének, forgalmának s igy értékének is kellő megbirálhatása végett ma ugyancsak tökéletesen ismernie kell a passivák mibenállását még akkor is, ha azokat el nem vállalja. Egyébiránt komoly és solid üzletátruházás esetén az üzlettulajdonos maga is azon lesz, hogy — az átruházó ügylet sima lebonyolítása érdekében — felfedezze az átvevő előtt az üzleti kötelezettségeket, a melyekért ez esetleg helyt állani tartozik. Feltehető tehát, hogy ha valamely tartozásról az átvevő tényleg még sem szerzett tudomást, az a legtöbb esetben a kellő gondosság hiányára lesz visszavezethető. Minthogy pedig a törvény a hanyagságot és a gondatlanságot nem jutalmazhatja, indokolt, hogy a kötelezettségekről való tényleges tudomással egyenlőnek tekintessék az az eset, a mikor az üzletátvevő a kötelezettségekről gondatlanságból a rendes kereskedői gondosság (diligentia in abstracto) elmulasztása miatt nem tudott. Ily módon az átvevő felelősségének itt szóban forgó, alanyi megszorítása a hitelezők oltalmát sem fogja számbavehető módon csökkenteni. Hogy az átvevő valamely kötelezettségről az átvétel idején tudott vagy csak gondatlanságból nem tudott: azt mint a felelősségrevonás jogalapját, a bizonyítási teher megoszlásának általános szabályai szerint — a hitelező lesz köteles bizonyítani. A bizonyítás általános szabályaitól való eltérés nem mutatkozik sem méltányosnak, sem szükségesnek; még pedig egyrészt azért, mert az üzletátvevő helyzete a fennálló joggal szemben amúgy is lényegesen súlyosbodik; másrészt azért, mert a hitelező a kereskedelmi törvény 34. §-a alapján a kereskedelmi könyvek, levelek, iratok felmutatását követelheti. Hasonló bizonyítási elvek jutnak érvényre egyébiránt a közadós cselekményeinek megtámadása tekintetében a csődtörvény 27. ós köv. §-aiban is. Megjegyzendő végre, hogy a megkívántató tudást vagy tudhatást az általános elvek szerint substantiálja nemcsak a kötelezettségnek magának a tudása vagy tudhatása, hanem a kötelezettség alapjául szolgált jogügyleteknek vagy egyéb tényeknek a tudása vagy tudhatása is.
