Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-399. Törvényjavaslat, a kereskedelmi üzlet átruházásáról

399. szám. 183 Az a szabály, hogy az átruházó felelőssége érintetlen marad, hogy tehát az iizletátvevő törvényes felelőssége nem liberatorius, hanem cumulativ hatályú, a fennálló jogban is megvan (keresk. törv. 20. §.). Minthogy az üzletből eredő kötelezettségékért való felelősség a hitelező hozzájárulása nélkül hárul az üzlet átvevőjére, az átruházót a felelősség alól a törvény fel nem mentheti. Felmerülhet a kérdés, hogy nem volna-e helyes az átvevőnek felelősségét esetleg rövidebb elévülési idő statuálása által enyhíteni; — ez ellen azonban joggal hozható fel, hogy a felelősség ily enyhítése inkább az átruházóval szemben volna méltányos, mert ő az üzlet további menetében be nem folyván, az átvevő könnyelmű üzletvezetése esetében hibáján kivül károsodhatik. A német uj kereskedelmi törvény az utóbbit választja, hasonlólag a mi kereskedelmi törvényünk a kilépett közkereseti betéti tagok, szövetkezeti tagok felelősségénél (121., 146., 254. §§.). A javaslat ezekre való tekintettel mellőzi a kérdést és a legczélszerűbben az elévülési időnek általános megrövidítése által véli a kérdést megoldhatónak, a mi csak a kereskedelmi törvény általános reviziója alkalmával fog megfontolás tárgyává tétethetni. Alig szükséges megemlíteni, hogy e helyütt a felelősség csak a hitelezőkkel szemben van szabályozva és hogy az a kérdés, mennyiben kötelesek a szerződő felek az üzletből eredő kötelezettségeket egymással szemben viselni, a köztük létrejött megállapodás szerint igazodik. A hitelezőkkel szemben megállapított kötelezettség a törvény cogens szabályán alapulván, az átruházó és az átvevő közti eltérő megállapodás a hitelezőkkel szemben hatálytalan. Az 1. §. második bekezdése kiveszi a törvényes felelősség alól az oly üzlet átvevőjét, a melyet annak a csődtömeggondnok ad el. Az ily eladás végrehajtási eladás jellegével bir, a miből önként következik, hogy a vevő annak tárgyát tehermentesen kell, hogy megszerezze (v. ö. 1881 :LX. t.-cz. 182. §.); de még a csődhitelezők nyilvánvaló érdeke, hogy a csődvagyonhoz tartozó üzlet tehermentesen szállhasson a vevőre, mert túl terhelten senki sem venné meg az üzletet. Már pedig, ha az üzlet túlterhelve nem lenne, a csőd meg nem nyittatott volna. Különben is ily esetben visszaélés nem fordulhat elő. A 2. §-hoz. A 2. §. bizonyos esetekre nézve az 1. §-ban körülirt felelősségnél súlyosabb felelősséget állapít meg annyiban, a mennyiben az átvevőt ezekben az esetekben az átruházónak az üzletből eredő kötelezettségeiért arra való tekintet nélkül teszi felelőssé, vájjon azokról az átvétel idején tudott, vagy a rendes kereskedő gondosságával tudhatott-e. A kérdéses esetek a következők: 1. az az eset, a mikor az átvevő és az átruházó közeli rokonságban vagy sógorságban állanak egymással (2. §. első bekezdés); 2. az az eset, a mikor az átvevő az átruházóval szemben az üzleti kötelezettségeket magára vállalta (2. §. második bekezdés). ad 1. A javaslat 2. §-ának első bekezdésében felsorolt rokonok és sógorok ne védekezhessenek azzal, hogy a szóba jövő kötelezettséget nem ismerték, vagy a rendes kereskedő gondosságával meg nem tudhatták, mert e védekezésnek ily közeli hozzátartozók közt legkevésbbé is szokott igaz alapja lenni. A hozzátartozók általában ismerik kölcsönös viszonyaikat és az üzlettel kapcsolatos összes körülményekbe állandó betekintést szerezhetnek. Egyébiránt tapasztalati tény, hogy csalárd üzletátruházásokra éppen az ily közeli hozzátartozóknak van a legnagyobb hajlandóságuk. De meg a jog egyéb vidékein sem ismeretlen az, hogy a közeli hozzátartozók rosszhiszeműsége de lege legalább vélelmeztetik (v. ö. csődtörvény 28. §.