Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-399. Törvényjavaslat, a kereskedelmi üzlet átruházásáról

399. szám. 179 bői kielégítést nem kereshet, — hanem csak a K. T. 95., 101. §-aiban meghatározott jogokat gyakorolhatja. Ha utóbb a társaság csődbejut, a társasági vagyonból —• s igy abból is, a mely az átruházott üzlettel a társaságra szállott — a K. T. 97. §-a értelmében az átruházó hitelezőinek kizárásával első sorban a (későbbi) társasági hitelezők nyernek kielégítést. Ugyanazokból a szempontokból, melyek fennebb az üzletátruházások kapcsán felhozattak, a javaslat szükségesnek találta a hitelezők érdekeit az itt tárgyalt esetekre való tekintettel is hatályosabban megoltalmazni, s ezt oly módon valósítja meg, hogy miután a K. T. 89. és 150. §-aiban említett eset és az itt szóban forgó eset közt gazdaságilag különbség nincs, az idézett törvényszakaszokban lefektetett alapelvet az utóbb említett esetre is megfelelően kiterjeszti. (4. §.) III. Nem szenved kétséget, hogy a fennálló jog más irányban is tüntet fel hézagokat és fogyatkozásokat, melyek a kereskedelmi üzletátruházások eshetőségeivel szemben a hitelezők érdekeinek hatályos megvédése szempontjából szóba jöhetnek. Egyebek közt nem nyújt kellő védelmet a csődtörvényben szabályozott .megtámadási jog sem. A hitelezők megtehetik azt, hogy az átruházó vagyona felett előbb csődöt nyittatnak s azután a csődtömeg által az átruházási ügyletet a csődtörvény 26. és köv. §-ai alapján megtámadják. Azonban — nem is nézve azt, hogyha az átruházónak annyi vagyona sem mutatható ki, a mennyi a csődeljárás költségeire szükséges, ennek az eljárásnak költségeit a csődkórő hitelezőknek kell előlegezniök, s hogy oly esetben, midőn az átruházónak csak egy kielégítetlen hitelezője van, ennek kérelmére, még ha az a főhitelező is, a csőd el sem rendelhető — a csődbeli megtámadási jog érvényesítése hosszadalmas pert feltételez. A hitelezők tehát annak a veszélynek vannak kitéve, hogy mire a per véget ér, az elidegenített üzleti vagyon az átvevőtől már vissza nem perelhető. Csődön kivül a hitelezők csak abban az esetben léphetnek fel, ha az átruházás ingyenesen törtónt. Ebben az esetben ugyanis az átvevő mint megajándékozott az átvett vagyon erejéig annyiban felel az átruházó hitelezőinek, a mennyiben ezek követelésüket az átruházótól be nem hajthatják; ámde ez a perút subsidiarius természeténél fogva és azért is, hogy az átruházott vagyon minőségét és mennyiségót a hitelezőnek kell bizonyítania, hathatós védelmet nem nyújt. Fogyatékosnak mutatkozik a büntetőjogi védelem is, melyet fennálló jogunk az átruházó hitelezőinek nyújt. Az 1878 : Y. t.-czikk 386. §-a szerint ugyanis csak az büntetendő, a ki hitelezők megkárosítása czéljából vagyonát bekövetkező hatósági végrehajtás előtt elidegeníti. Általában véve az itt szóban forgó hitelezői érdekek hatályosabb megoltalmazása végett a jelen törvényjavaslat tárgyává tett szabályozáson kivül a következő törvényhozási intézkedések jöhetnek figyelembe. 1. a csődön kivüli megtámadási jog és a csődön kivüli kónyszeregyezség intézményeinek behozatala, — főleg azokra az esetekre való tekintettel, a mikor az üzlet mint fogalmi egész átruházásának ismérvei fenn nem forognak; 2. a csalárd átruházásokkal szemben a büntetőjogi repressió szigorúbbá és hatályosabbá tétele; 3. annak lehetővé tétele, hogy az átruházót marasztaló Ítélet alapján, a végrehajtás az időközben beállott czégváltozásra tekintet nélkül az üzleti vagyonra az átvevő ellen vezettessék. Ezekre a kérdésekre a javaslat nem terjeszkedik ki, nem mintha a most 23*