Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-399. Törvényjavaslat, a kereskedelmi üzlet átruházásáról

399. szám. 177 vőre háríttatnék a bizonyítás terhe, az ily szabályozás elmaradhatatlan következménye mégis az volna, hogy a perek roppantul elhúzódnának s a hitelező sok esetben csak akkor juthatna jogerős Ítélethez, mikor már az átvevőn sem lehet megvenni semmit. De nemcsak hosszadalmas volna a perek lefolyása, hanem bizonytalanná is válnék kimenetelük, mert az üzleti vagyon majdnem perczenkint változik s a bíróságnak a»legtöbb esetben nem is volna módjában az átvett vagyont utólag biztosan megállapítani. Ha tehát a hitelezők helyzetét teljesen bizonytalanná nem akarnók tenni, minden esetre meg kellene követelni, hogy az átvevő, a ki felelősségét az átvett vagyonra akarja korlátozni, az üzlet átvételekor azonnal vagy legalább rövid záros időn belül gondoskodjék arról, hogy az átvett vagyon misége, mennyisége és értéke hitelesen megállapíttassék s az üzleti hitelezőknek tudomására jusson. Ily szabály mellett azonban viszont az üzletátvevő nem vehetné hasznát a felelősség eme korlátozásának, mert kereskedői érdekeinek alig fogna megfelelni, hogy az átvett üzlet viszonyait, az árútár nagyságát, a künnlevő követelések összegét stb. a nagy közönség előtt feltárja. B mellett figyelembe veendő, hogy az átvett vagyonra korlátozott felelősségrendszere mellett nem csekély nehézségek merülnek fel oly esetben, midőn az átvevő a tartozások egy részének kielégítése után jut tudomására annak, hogy más követelések is vannak, melyek — a már kielégítettekkel együtt — az átvett vagyon értékét meghaladják. Okvetlenül eljárási szabályokat is kellene tehát megállapítani, a melyek meghatároznák, hogy mi módon kell az átvevőnek a reája átszállott tartozások kifizetése körül eljárnia, ha kétszeri fizetés veszélyének nem akarja magát kitenni; ez pedig a törvényt bonyolódottá, alkalmazását nehézkessé tenné. Ezekre a nehézségekre való tekintettel az átvett vagyonra korlátozott felelősség rendszerének elfogadása csak abban az esetben volna indokolt, ha az átvevő jogos érdekét másként nem lehetne megóvni. Ez esetben azonban valójában fenn nem forog, mert a felelősség fentebb említett másik irányában korlátoztatik, azaz, ha az átvevő csak azokért a kötelezettségekért tétetik felelőssé, a melyeket az üzlet átvételekor ismert vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott, akkor jogi helyzete nem rosszabb, mint ha csak az átvett vagyonnal kellene felelnie Arról ugyanis, hogy mennyi és mily értékű vagyont vesz át, módjában áll az átvétel előtt meggyőződni, s minthogy tudja, illetőleg tudhatja, hogy mily tartozásokért kell az üzlet átvétele esetén felelnie, csak tőle függ, hogy az átvett vagyon értékén felül ne sodródjék kötelezettségekbe: ha adósságokkal túlterheltnek találja az üzletet, ne vegye át. Nem is kívánatos, hogy a törvény az adósságokkal túlterhelt üzletek átruházását megkönnyítse, mert ily esetben az átruházás rendszerint a hitelezők kijátszását czélozza. Csak egy esetben válhatik az átvett vagyon értékén túlmenő felelősség az átvevőre veszélyessé: abban az esetben t. i., ha e vagyon miségéről, mennyiségéről vagy értékéről az átvétel előtt kellően meg nem győződött. A törvény azonban méltán kiindulhat — a gyakorlati életviszonyoknak megfelelő — abból a feltevésből, hogy az átvevő nem vesz át üzletet látatlanba, hanem eleve meggyőződik arról, mit vesz át. Ha az átvevő elmulasztotta ezt az óvatosságot, a káros következményekért csak önmagát okolhatja. Lényeges tévedés vagy az átruházó által elkövetett megtévesztés esetében különben sem marad védtelen; tévedés és csalás miatt az üzletátruházási ügylet szintúgy mint bármely más ügylet az általános szabályok szerint megtámadható, s az átruházási ügylet érvénytelenülósóvel magától érthetőleg az üzlet átvételéből eredő felelősség is elesik. A javaslat ezekből az okokból a felelősségnek az átvett vagyonra való korlátozását elejtve, a felelősséget a másik irányban, t. i. a követelések tekintetében korlátozza. Igaz ugyan, hogy ha az átvevő az átruházónak csak azokért a kötelezettségeiért Képvh. iromány. 1901—1906. XXVIL kötet. 23