Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-398. Törvényjavaslat, az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk módositásáról és kiegészítéséről

162 398. szám. 1879: XL. t.-cz. 76., 77. §§. (hangverseny, tűzijáték, állatsereglet, színielőadás stb.), 1889: IX. t.-cz. (nyereménykötvény kibocsátása), 1852. szept. 4. pátens (házalás), 1899. évi 11.180. eln. sz. földmiv. min. rend. 9. §. (gazdasági munkásközvetités), 1881: XIV. t.-cz. 1. §. (kézizálog-kölcsönüzlet), 1903: IY. t.-cz. 7. §. (kivándorlók szállítása, stb.) 1876: XIV. t.-cz. 134. §. (gyógyszertár, stb.) hatósági engedély szükséges. Ellenben önként érthetőleg nem esik ez alá az u. n. telepengedély (1884: XVII. t.-cz. 25. §.). Az iparágak mellett külön felemlíti a §. az engedélyhez kötött foglalkozásokat, még pedig azért, hogy a §-ban foglalt rendelkezés alkalmazható legyen oly esetekben is, a mikor a szorosabb értelemben vett ipar gyakorlása nem forog fenn. Ilyen foglalkozás pl. a dohány-, bélyeg- vagy más kincstári értékjegyek árusítása, gazdasági munkásközvetítés, kivándorlók szállítása, vagy az erre vonatkozó szerződések közvetítése stb. Az ipartól vagy foglalkozástól való eltiltást a javaslat nem teszi kötelezővé, mert vannak oly iparágak vagy foglalkozások, melyeknél az engedély nem csupán az erkölcsi megbízhatóságtól, hanem más kvalitásoktól, pl. képesítéstől, vagyoni viszonyoktól, vagy közrendészeti szempontoktól függ, és mert lehetnek körülmények, a melyeknél fogva az eltiltás a közérdeket veszélyeztetheti (pl. a közlekedési vállalatoknál). Az eset összes körülményeinek mérlegelésére kell tehát bízni, vájjon az eltiltás szükségesnek vagy kívánatosnak mutatkozik-e. A 4. §-hoz. A mig a javaslat 1—3. §-ai magának az uzsorás-szerződést kötő félnek büntetendő cselekményére vonatkoznak, ez a §. azt a kérdést oldja meg, mennyiben büntethető az a harmadik személy, a ki a más által kötött uzsorásszerződésből eredő követelést akár közvetlenül a szerződés alapján, akár átruházás (engedmény stb.) vagy átszállás útján megszerzi. E §. szövegezésében világosabban jutnak kifejezésre a harmadik szerző büntethetőségének feltételei, mint jelenlegi törvényünknek lényegében egyező 3. §-ában. A harmadik személy büntethetőségéhez szükséges, hogy már a szerzéskor ismerje a követelés uzsorás eredetét és hogy az ily tudatban szerzett követelést vagy maga érvényesítse, vagy azt másra átruházza, vagy reá biztosítékot szerezzen. Az uzsorás követelés megszerzése magában véve még nem esik büntetés alá, habár a szerző fél a szerzéskor ismerte annak uzsorás eredetét, mert ez kizárná azt, hogy a sértettnek valamely jóakarója vagy hozzátartozója magához válthassa az uzsorás követelést azzal a czélzattal, hogy a sértettet az uzsorás kezei közül kiszabadítsa. Az ily harmadik személyt a javaslat büntetni nem akarja. Büntetéssel csakis azt a harmadik személyt kell sújtani, a ki az uzsorás követelésből hasznot akar szerezni, vagy az uzsora-tilalom kijátszására akar közreműködni. Ez a szándék pedig csak akkor jut érvényre, ha a harmadik személy a megszerzett követelést érvényesíti is, vagy azt tovább ruházza, vagy reá biztosítékot szerez. Xem büntethető a jóhiszemű harmadik személy sem, a ki csak a követelés megszerzése után nyer tudomást a követelés uzsorás volta felől. Az ilyen harmadik személyről nem áll az, hogy a követelés megszerzésével jogtalanul nyerészkedni, vagy az uzsora-tilalom kijátszására közreműködni akart volna. Az ily személy a követelés érvényesítésével, átruházásával vagy biztosításával többnyire csak a károsodástól akarja megóvni magát, a mely őt a követelésért adott ellenérték elvesztésével érhetné, és így a büntethetőség alapját képező dolus s ezzel a büntetés elvi alapja is ebben az esetben hiányzik. De a forgalom biz-