Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-398. Törvényjavaslat, az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk módositásáról és kiegészítéséről

398. szám. 161 nem pénzbüntetésre változtatható át. Ennek arányában a pénzbüntetés minimumát is emeli a javaslat, s ezt ötszáz koronában állapítja meg. A kiutasítást mint mellékbüntetést az uzsora qualificált eseteiben, már jelenlegi törvényünk is alkalmazza. A javaslat ezt a mellékbüntetést külföldiekre nézve kötelezóleg szabja meg a B. t. k. 64. §-ának megfelelő szövegezésben. Kívánatos, hogy az ily veszélyes elemek az ország területéről feltétlenül eltávolíttassanak. Belföldiekkel szemben a kiutasításnak ily feltétlen és korlátlan alkalmazása nem volna helyén. A kiutasításnak czélja velők szemben csak arra szorítkozhatik, hogy a mennyiben községi illetőségük ennek útjában nem áll, eltávolíttassanak üzelmeik színhelyéről, a hol a viszonyok ismerete alapján azokat kiterjedtebben folytathatnák. Erre azonban nem elegendő az, ha csak abból a községből utasíttathatok ki, a hol az uzsorát elkövették, mert ez nem lenne akadálya annak, hogy üzelmeiket a szomszédos helységekből intézzék. Meg kell tehát engedni, hogy a bíróság az elitélteket az egész vidékről, nevezetesen az egész törvényhatóság, sőt a szomszédos törvényhatóságok területéről is kiutasíthassa, ha ezt a körülmények igazolják. Másfelől nem szabad e súlyos büntetés alkalmazását túlságba hajtani, s ott is megengedni, a hol arra komoly szükség nincsen. Ennélfogva az uzsora egyszeri elkövetésének eseteiben, a midőn még nem lehet alapos a veszély, hogy az elitélt az uzsorát ismételve és kiterjedtebben is folytatni fogja, belföldivel szemben a javaslat e büntetés alkalmazását egyáltalán kizárja; s csakis az üzletszerűleg folytatott és a visszaesésben elkövetett uzsora eseteiben engedi meg. E részben is azonban a biróra bizza annak megítélését, hogy a fenforgó körülmények között a kiutasítás alkalmazása a czélnak megfelelne-é. Az illetőségi községben való tartózkodás oly joga a belföldinek, melytől büntetésképen sem lehetőt megfosztani. Ennélfogva belföldit illetőségi községéből és abból a törvényhatóságból, a melyhez ez a község tartozik, kiutasítani sem lehet. A 3. §-hoz. Ez a §. általánosítja a jelenlegi uzsoratörvény 6. §-ában megállapított mellékbüntetést, annak szem előtt tartásával, hogy az engedélyhez kötött ipar vagy más foglalkozás gyakorlásánál lényeges szerepet játszik az illetőnek erkölcsi megbízhatósága. Az uzsora nagyobbmérvű elterjedése gyakran az ilyen iparágak vagy foglalkozások némelyike körében (korcsmaüzlet, pálinkamérós stb.) tapasztalható; ennélfogva az érintett mellékbüntetéstől az a hatás várható, hogy gátat fog emelni az uzsora szélesebb köröket érintő terjesztésének. Igaz ugyan, hogy ennek a czélnak megvalósítását részben már az biztosítja, hogy az engedély közigazgatási úton is megvonható, ámde ez magában véve még nem elegendő; mert egyfelől kizárólag közigazgatási szempontoktól függ, hogy ez az intézkedés mikor alkalmazandó, s másfelől a megvonásnak az engedélyhez kötött iparágaknak vagy foglalkozásoknak csakis egy részében van helye. Hatályosabb ellensúlyt ez az intézmény csak úgy fog szolgáltatni, ha az itt szóban forgó jogkövetkezmény az uzsora esetének érdemleges elbírálása kapcsán büntetésül is fog alkalmaztatni. A szóban forgó iparágak körébe tartoznak azok az iparágak és foglalkozások, a melyeknek megkezdéséhez és gyakorlásához az 1884: XVII. t.-cz. 10. §-a vagy külön szabályok értelmében (p. o. 1876: IV. (dohányeladás), 1881: XXVII. t.-cz. 6. §. (kártyagyártás), 1888: XXII. t.-cz. 1., 2. §. (árverési csarnok), 1883: XIX. t.-cz: 1. §. (Budapesten társaskocsi-üzlet), 1899: XXV. t.-cz. 1. §. (szeszes italok kimérése és kis mértékben eladása), 1881: XXI. t.-cz. 7. §. c), d), e) pont, Képv. iromány. 1901—1906. XXVII. kötet. 21