Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-398. Törvényjavaslat, az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk módositásáról és kiegészítéséről

156 398. szám. IX. Azok az alapelvek, a melyekből a javaslat kiindul, a jelenlegi törvény alapelveivel szemben eltérést mutatnak, s ezeknél szigorúbb erkölcsi felfogást juttatnak érvényre. Ezeknek az elveknek feltétlen természete azonban megköveteli, hogy a korábbi törvény alatt keletkezett ügyleteknek az új törvény alapelveivel össze nem egyeztethető érvényesítése a jövőben kizárassók, és habár magának az ügyletnek a régi törvény szerinti büntetlensége érintetlen marad, mégis az ily ügyleteknek az új törvény idejében való érvényesítését czélzó cselekmények megfelelő esetben büntetéssel is sújtassanak. Ennek a szempontnak megvalósítását a javaslat az átmeneti szabályokban biztosítja. (12. §. harmadik és köv. bek.) X. A javaslat az uzsoráról ós a káros hitelügyletekről szóló 1883 : XXV. t.-czikknek egyéb tárgyakra vonatkozó rendelkezéseit nem érinti és csakis az id. t.-cz. 1—16. §-ait helyezi hatályon kivül. II. Részletes indokolás. Az 1. §-hoz. Az 1. §. megállapítja az uzsorás ügyletnek, tágabb értelemben vett uzsorának azokat az általános ismérveit, a melyek magánjogi szempontból is irányadók s ebben a vonatkozásban a 6. §-ban is előfordulnak, — s ezenkívül kiemeli a szűkebb értelemben vett, azaz a büntetendő uzsora különös ismérveit. A büntethetőség mind a kettőnek összetalálkozásától függ. A mi az első helyen említett criteriumokat illeti, megjegyzendő, hogy a javaslat azokat jelenlegi törvényünkkel szemben az értelmi gyengeségnek — a tapasztalatlansággal rokon, de azzal még sem teljesen egyértelmű fogalmával kibővíti. Az uzsorás ügylet egyik lényeges feltétele az, hogy a sérelmet szenvedő fél a szerződós kötésekor szorult helyzetben, vagy könnyelmű, értelmileg gyenge avagy tapasztalatlan legyen. Ez azonban magában véve még nem elegendő; ezen felül szükséges az is, hogy a másik fél a sérelmet szenvedő fél érintett helyzetét vagy állapotát feltűnően aránytalan előnyök kikötésére vagy szerzésére kihasználja. Ez feltételezi, hogy az uzsorás fél a szerződés kötésekor ismerje a másik félnek érintett individuális körülményeit ós tudja azt, hogy a fél ezen körülmények hatása alatt teszi a rá nézve sérelmes rendelkezéseket. A javaslat e részben a jelenlegi törvény álláspontját fogadja el s ettől csupán a szövegezésben tér el annyiban, hogy a »felhasználás« kifejezését a cselekményt jobban jellemző »kihasználás« kitétellel helyettesíti. Ezek a criteriumok élesen elhatárolják az uzsorás ügyletek eseteit a forgalomban általában megengedettnek tekintett azoktól az ügyletektől, a melyek az üzleti élet körében az általános forgalmi conjuncturáknak minél előnyösebb felhasználását ós minél nagyobb nyereség elérését czélozzák ugyan, de nem irányulnak egyenesen az egyének érintett individuális helyzetének vagy állapotának kihasználására, hanem a gazdasági élet objectiv tényezőin alapulnak. Ehhez képest nem esik a jelen javaslat tilalma alá nevezetesen a kereskedelmi üzlet köréhez tartozó eladások eseteiben oly árnak kikötése vagy szerzése, mely az eladó fél üzletében általában szokásos és ez üzlet természetére való tekintettel a kereskedelmi felfogás szerint igazolt áraknak megfelel. Az ily ügyleteket nem fogja a törvény tilalma érinteni, mert a vevő már magában véve abban a tényben, hogy