Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-398. Törvényjavaslat, az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk módositásáról és kiegészítéséről

398. szám. 157 a vétel tárgya ily üzletből származik, az általános felfogás szerint birja a megfelelő ellenértéket. A törvény intentiójának helyes értelmezése mellett a jog alkalmazása kétségki vül akként fogja megtartani az érintett határvonalat, hogy mig egyfelől a gyengébb fél meg fogja találni a védelmet minden ellene irányuló jogosulatlan kizsákmányolás ellen, addig másfelől a forgalomnak megengedett ügyeletei sem fognak csorbát szenvedni. A kikötött vagy szerzett vagyoni előnyök akkor válnak uzsorás jellégüekké, ha a hitelező szolgáltatásának értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben meghaladják. Az uzsorának ezt a criteriumát, mely az öszszes ujabb uzsoratörvónyekben is el van fogadva, a javaslat szintén jelenlegi törvényünkből vette át, csekély szövegezésbeli módosítással. Ellenben mellőzi a javaslat az uzsorának azt a másik criteriumát, melyet jelenlegi törvényünk alternativ alakban a »szembeötlő aránytalanság« criteriuma mellé állít, nevezetesen, hogy uzsorásnak tekintendő az a vagyoni előny is, mely túlságos mértékénél fogva az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmas. Az ily vagyoni előnynek szükségképpen feltűnő aránytalanságban kell állania a hitelező szolgáltatásával, ennek a criteriumnak külön kiemelésére tehát szükség nincsen. De felvétele a törvénybe a feltűnő aránytalanság criteriumának magyarázatára nézve megtévesztő is, mert a biró könnyen arra magyarázhatja, hogy a feltűnően aránytalan előnyt is csak akkor lehet uzsorás természetűnek tekinteni, ha az aránytalanság oly mértékű, hogy a szolgáltatott vagyoni előny az anyagi romlás előidézésére vagy fokozására alkalmas. Ámde az uzsorás ügylet fenforgását ettől függővé tenni nem volna helyes; mert ez egyfelől a birót az adós egész anyagi helyzetének s tehát oly körülmények kutatására kötelezné, a melyeknek megállapítása nemcsak felette nehéz, de nem is állhat a biró feladatában; s mert másfelől elvileg sem igazolható az, hogy az uzsorás előnyök szerzésének legsúlyosabb esetei is figyelmen kivül hagyassanak csak azért, mert az adósnak aránylag kedvező vagyoni állapotában az anyagi romlást még elő nem idézik. Hogy mikor lesz a kikötött vagy szerzett vagyoni előny feltűnően aránytalan a hitelező szolgáltatásának értékéhez viszonyítva, ennek nincs az összes esetekre kiterjedő absolut mórtéke. E részben szabad teret kell engedni a bírónak, hogy az esetek individuális körülményeit méltathassa és az értékek becslésére befolyással biró összes momentumokat számításba vehesse. Ezzel a kitétellel »feltünően aránytalan«, mely különben lényegileg megfelel a jelenlegi törvényünk által használt »szembeötlő aránytalanság« értelmének, a javaslat ki akarja zárni a birói tévedésnek könnyebben tért engedő azokat az eseteket, a melyekben a szolgáltatás ós az érte kapott vagyoni előnyök között jelentéktelen aránytalanság mutatkozik. A feltűnő aránytalanság mértéke szűkebb körre szorítja a biró egyéni felfogásának esélyeit, s közelebb hozza az aránytalanság ismérvét annak objectiv mértékéhez. Külön mórtéket állít fel a javaslat e részben a kamatokra ós a kamatok tekintete alá eső más előnyökre nézve (1877:

VIII. t.-czikk 2. §.), a mennyiben a 8°/

0-ot meg nem haladó ily szolgáltatás kikötését ós szerzését feltétlenül kiveszi az uzsora tilalma alól (v. ö. 11. §. második bek. indokolását.) A javaslat az uzsorás vagyoni előnyök »kikötését vagy szerzését« említi. Ez a kitétel »szerez« arra utal, hogy a kikötés nélkül nyújtott uzsorás vagyoni előny elfogadása is a tilalomba ütközik; mert gyakran fordul elő, hogy az uzsorás egyenesen nem köti ki az uzsorás előnyt, hanem más módon birj adóst ilyennek nyújtására. Ha az uzsorás előny ily indirect szerzésmódja megengedett lenne, tág tér nyílnék a törvény kijátszására.