Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről
114 395. szám. • az 1901. és 1902. évi kivitelünket részleteiben vizsgáljuk, kiterjeszkednek ujabban szarvasmarha állományunknak oly minőségére is, mely az 1892-ik évre vonatkozó fenti kimutatásban még egyáltalában nem is szerepel, t i. tenyészszarvasmarha anyagunkra. A tenyészanyag-kivitel nálunk még a közelmúltban sem játszott szerepet. 1898-ban volt e téren az első nevesebb forgalmunk, összesen néhány száz darab. 1901-ben már 216 darab tenyészbika és 7817 darab tenyésztehén hagyta el országunk határát, mely kivitel a folyó évben még egyszer ily nagy összegre emelkedik, a mennyiben több mint 16 ezer darab tenyész-szarvasmarha kivitelére számíthatunk. A borjuk kivitele is emelkedett egy év alatt 33°/okal. A kivitelnek ily irányban való terjeszkedése azonban szavasmarha tenyésztésünk fejlesztése tekintetében, hacsak az eddigi sikereket, jó hírnevünket, a külföldi piaczokon elfoglalt helyünket elveszteni nem akarjuk, sőt uj tervet hódítani kívánunk, ujabb feladatok sikeres ós el nem odázható megoldását követeli. Szarvasmarha-állományunkat ugyanis ezentúl nemcsak javítani és szaporítani kell, hanem, figyelemmel a megindult tenyészanyag-kivitelre, az iránti gondoskodás is elsőrangú feladatunkat kell, hogy képezze, miszerint a javítás biztosítása czéljából a legjelesebb tenyeszanyag megköttessék, továbbá pedig, hogy a szaporításra is számíthatni lehessen, az egyik vagy másik helyen számfelettinek mutatkozó tenyeszanyag ilyenben szűkölködő vidékekre áthelyeztessék, mi által alkalom szolgáltatnék a tenyésztést az eddiginél nagyobb mértékben űzni és gazdaközönsógünk ösztönöztetnék a tenyészállat nevelésének erélyesebb felkarolására. A tenyeszanyag- és borjukivitel rohamos emelkedésében tenyésztésünket esetleg fenyegető veszély ugyanis nem ezen kivitel megnehezítésével vagy megakadályozásával hárítható el, hanem a tenyésztésnek oly felkarolásával és fejlesztésével, mely végeredményében a külföldi keresletnek kielégítését és e mellett szarvasmarhaállományunk gyarapodását és javítását is lehetővé tenné. Erre azonban az eddigi eljárás nem elégséges. Hiszen ezen eljárás jóformán kizárólag a köztenyésztésben szükségelt apaállatok lehető legjobb minőségében és teljes számban való kiosztására, illetőleg elhelyezésére szorítkozik.. Kétségtelen, hogy ezen eljárás is a köztenyésztésben található anyagot javítja, de sokkal lassabban, mint az kívánatos volna, és leginkább csak azon helyeken, a hol már a meglevő anyag a kiosztott jó minőségű apaállatok használata mellett a kivánt haladást biztosítja: de a hol a kisbirtokosok kezében levő tenyeszanyag annyira silány, mint az az ország sok helyén részben még ma is található, a hol a tenyésztés ezen törzsanyagának csupán jó apaállatokkal való javítása évtizedes munkásságot igényel, ott ezen hiányon csak akként lehetne segíteni, ha a kistenyésztők egyidejűleg és jelentékeny mertékben az illető vidékre előirt terjesztési iránynak megfelelő fajtájú anyaállatokban is részesíttetnének. Ezen eljárás, melynek első kísérlete 1893-ban eszközöltetett, fényesen bevált. Akkor ugyanis az osztrák alpesi tartományokban, Dél-Németország- és Svájczban beállott nagy takarmányszükség következtében a legjelesebb tenyészanyagot ezen külföldi helyeken jutányosán bevásárolni lehetséges lévén, a pénztári készletekből egy millió korona használtatott fel ily anyagnak bevásárlására, mely javarészben kisbirtokosoknál elhelyezve kamatmentes részletekben lett utóbbiak részéről az államkincstárnak megtérítve. Az ekként • megtérülő pénzekből létesítette az 1895: XLVII. t.-cz. az úgynevezett országos szarvasmarha-tenyésztési alapot, mely alap azóta gyümölcsözőleg, tehát kamatozva használtatott fel, a nélkül, hogy abból még csak egy fillér is kárbaveszett volna, sőt akként, hogy ezen alap kamatjövedelmének részbeni megtakarítása mellett csekélységgel még gyarapodott is.
