Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

300, szám. 93 rétegei foglalkoznak s így az ezen termelési ágból folyó jövedelem sok egyén között oszlik meg. A baromfitenyésztés egyébként nemcsak a tenyésztett állatok eladása, hanem a tenyésztés melléktermékeinek, tojásnak, tollnak értékesítése útján is hoz jövedelmet, a mely utóbbi forrásból származó jövedelem az elsőt megközelíti. Ily körülmények között ezen termelési ág fejlesztésére kiváló gond fordítandó. Eleven baromfit túlnyomóan Szerbiából hozunk be, csekélyebb mennyiséget Ausztriából, Boszniából és Eumániából is; leölt baromfi csak Ausztriából érkezik. Kivitelünk úgy az eleven, mint a leölt szárnyasból túlnyomóan Ausztriába irányul, ezen kivitelnek egy része azonban a közvetítő kereskedelem útján valószínűleg a vámkülföldre továbbíttatik. Közvetlenül a vámkülföldre: Németországba, Belgiumba és Nagy-Britanniába viszünk ki nagyobb mennyiségeket. A vámterületre vonatkozólag mennyiség tekintetében a kivitel aránylag valamivel kisebb mórtékben emelkedett, mint a behozatal, bár az abszolút számokat állítva szembe a kivitel emelkedése több, mint kétszer oly nagy, mint a behozatalé, érték tekintetében azonban a kivitel nemcsak abszolúte, hanem relative is sokkal erősebben fejlődött, mint a behozatal. A behozatal és a kivitel értékei között mutatkozó ezen eltérő arányú emelkedés részint a baromfi megdrágulására, részint pedig a vámterület baromfihízlalo iparára vezethető vissza, A közös vámterületnek élő s leölt baromfiakból való kiviteli többlete 1901-ben 7 millió korona értéket képviselt. Ha Magyarország külforgalmi adatait a közös vámterületéivel szembeállítjuk, azt találjuk, hogy Magyarországi!ak az eleven és leölt baromfiak külforgalmából származó kiviteli többlete jóval nagyobb értéket képvisel, mint a közös vámterületé. Ez a tény azt mutatja, hogy Ausztria baromfitenyésztéséből nem képes saját szükségletét fedezni, hanem, a magyar származású árúra van utalva. A közös vámterületre eleven baromfit túlnyomóan Oroszországból hoznak be; az 1901. évi behozatalnak csaknem a fele Oroszországra esett. Igen jelentékeny mennyiség hozatik be Szerbiából is. Az ezen két államból eredő behozatal állandóan növekszik, mig az Olasz- és Németországból származó, különben is kisebb mennyiségű behozatal inkább csökken. A leölt baromfi behozatala, a mely csekély és nem fejlődik, leginkább Olasz- és Németországból ered; a kivitel túlnyomólag Németországba irányul. Jelenlegi vámtarifánk az eleven szárnyasokat vámmentesen bocsátja be, a leölt baromfiakat pedig q-kint 14'29 korona vámmal terheli. A szerződéses forgalomban azonban a leölt baromfi behozatalára kedvezményes, q-kint 7"14 koronás vám van megállapítva. A gyakorlatban csak ez a kedvezményes vám érvényesül. Mint a közölt külforgalmi adatokból kitűnik, Magyarország baromfitenyésztése igen nagy és rohamosan növekedő felesleget termel. Az eleven baromfiak behozatalára jelenleg fennálló vámmentesség lehetővé tette, hogy az olcsón termelő keleti államok a hazai s osztrák piaczon nagy mennyiségű olcsó terméket helyezzenek el. Ezen versenynek, — a mely a baromfitenyésztéssel hivatásszerűen foglalkozó kis gazdákat érinti, — ellensúlyozására nem elegendők azok a kormányintézkedések, a melyek nagy anyagi áldozatok árán törekednek a baromfitenyésztés emelésére. hanem vámvédelemre, a vámkülföldi verseny megnehezítésére is van szükség. Szükséges ez a védelem annál is inkább, mivel a baromfitenyésztés fejlesztését czélozó, a termelők részéről némi beruházásokat igénylő intézkedések mindaddig hatástalanok fognak maradni, míg termelőinknek a külföldi versenynyel, a mely a keleti államok baromfitenyésztésének fejlődése folytán rohamosan növekszik, kell küzdeniök.