Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
94 300. szám. A jelenlegi nagy verseny miatt termelőink nem térhetnek át a termelés minőségi, belső fejlesztésére, hanem igyekezetüket az olcsó, tömeges termelésre kell fordítaniuk; vámvédelem, illetve a verseny megnehezítése esetén a tenyésztés minőségi fejlesztése kevésbé lesz zavaró hatásoknak kitéve. A nyugati piacz számunkra csak akkor lesz biztosítva, ha baromfitenyésztésünk minőségileg javul, egyöntetűvé válik s ígj a vámkülföldnek a minőségi magasabb igényeit teljesen kielégíteni képes lesz. Megfelelő vámvédelem tehát nemcsak baromfitenyésztésünk fennállása, hanem annak fejlesztése érdekében is kívánatos. A tervezetünkben az eleven baromfi behozatalára 8, a levágott baromfi behozatalára pedig 25 korona vámot javaslunk; ez a vám elégségesnek mutatkozik arra, hogy a vámkülföldi behozatalt megakadályozza. A levágott baromfi vámját az eleven állatok vámjának több mint háromszorosában különösen azért állapítjuk meg, mert a levágott baromfi a szállítás könnyebbsége miatt versenyképesebb, mint az eleven; levágott baromfi ma már oly távol fekvő termelési vidékekről is versenyképes, a honnan eleven baromfit piaczainkra hozni nem is lehet. Itt különösen figyelembe veendő az orosz termelés és verseny, a mely rendkívül fejlődésképes. 74. Vad stb. A vadtenyésztés fejlesztésére a kormány ós egyesek is sokat tesznek törvényhozási és egyéb intézkedések, a vadápolás ós vadtenyésztés okszerű fejlesztése, a vadállomány vérfelfrisítése, új vadfajták meghonosítása stb. útján. Hogy ezen intézkedések sikerrrel ós eredmónynyel járnak és hogy vadtenyésztésünk fejlődőfélben van, azt külforgalmi adataink is tanúsítják, a melyek az eleven és lelőtt vad kivitelének állandó emelkedéséről számolnak be. Az eleven vad forgalma jelentéktelen, de mindenesetre kedvező világításban tünteti fel vadtenyésztésünket, a mennyiben a behozatalt állandóan meghaladó mérvben viszünk ki eleven — valószínűleg tenyésztési czélokra szolgáló — vadat. A leölt vad kivitele állandóan és aránylag elég nagy mértékben növekszik, míg a különben is jelentéktelen behozatal ugyanazon a színvonalon maradt. A lelőtt vad forgalmának túlnyomó része a szőrmés vadra esik, de a lelőtt szárnyas vad kivitele ujabb időben erősen növekszik, nagyobb arányban, mint a szőrmés vadé. Forgalmunk túlnyomó részben a közös vámterületen belül, Magyarország ós Ausztria között bonyolódik le, különösen a behozatal. A közös vámterület vadbehozatala nem jelentékeny; 1901-ben mindennemű eleven ós leölt vad 115 ezer korona értékben hozatott be, az átlagos kivitel értéke 3—4 millió korona között ingadozik s 1901-ben csak kivételesen tett 2'6 millió koronát. A behozatal csak az eleven vadnál emelkedik némiképen, a kivitel bár, most sem nagyobb, mint a kilenczvenes évek elején volt, ujabban jelentékeny visszaesések után ismét lassú emelkedést mutat. A behozott eleven vad jelenlegi vámmentessége fentartandó, a leölt vadra vonatkozólag azonban a jelenlegi 14"29 koronás vámnak 20 koronára való emelése kívánatos. Az eleven vad vámmentes behozatala mellett a tenyésztés érdekei szólanak. A vadnál épen úgy. mint a háziállatoknál, időnkint vérfelfrisítésre van szükség, a mely a távolabbi vidékeken tenyésztett állatok behozatalát kívánatossá teszi. Az eleven vad szállítása költséges és koczkázattal jár; felesleges volna tehát a tenyésztés érdekében fekvő behozatal nehézségeit esetleges vámmal még fokozni is. Az ide tartozó állatok termeléséről statisztikai adataink nincsenek.
