Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

52 300. szám. Ezen összeállításban figyelmen kívül hagyatott az a tény, hogy Magyarország és Ausztria népességének egy része zab- és tengerikenyeret eszik, holott a nyugoti államokban csaknem kizárólag búza- és rozskenyeret fogyasztanak. A gabonaárakra vonatkozólag az összehasonlítás tanulságosan csak oly piaczokkal lehetséges, a melyeken a gabona vámmentes lévén, a világparitás árai érvényesülnek, ilyenek az angol és részben a svájczi piaczok. Gabonaneműink legfontosabbjának, a búzának ára volt: Évben Budapesten Áprilisban Londonban Bernben Aug'usztusban Buda- London- Bernpesten ban ben q-kint korona Deczemberben Buda- London- Bernpesten ban ben 1891-ben . . . 19-08 18-88 26-63 21-74 22-40 25-78 22-84 23-66 29-21 1892-ben . . . 19-20 20-52 26-96 16-62 17-72 22-23 15-92 16-20 20-84 1893-ban . . . 16-24 16-32 21-29 15-52 16-32 21-69 15-08 14-78 20-56 1894-ben . . . 15-20 14-78 20-11 13-20 13-46 18-46 13-56 13-36 17-98 1895-ben . . .14-32 14-28 18-91 12-60 14-50 19-85 13-78 14-30 18-43 1896-ban . . . 14-14 14-40 19-36 13-72 13-72 19-36 16-78 17-06 22-56 1897-ben . . . 15-90 16-20 22-69 25-12 24-04 24-57 26-18 26-48 26-76 1898-ban . . . 27-72 27-26 —• 18-82 17-20 — 20-86 21-40 23-93 1899-ben . . . 18-58 20-30 20-25 17-26 18-20 20-18 15-78 16-58 19-57 1900-ban . . . 15-44 —• 19-83 15-05 — 19-88 14-90 — — 1901-ben . . . 15-36 15-79 — 15-44 15-97 — 16-82 16-08 — A világparitás árai legjellegzetesebben a londoni árjegyzésekben jutnak tulajdonképen kifejezésre. A budapesti árjegyzéseket a londoniakkal szembeállítva kitűnik, hogy áraink a világparitás áraival körülbelül egy magaslaton vannak, sőt sok esetben azok fölé emelkednek, ennélfogva a kivitel lehetősége részünkről egészen ki van zárva az oly helyekre, a hol a világparitás árai teljes mértékben érvényesülnek. Egészen más képet nyújtanak a svájczi árjegyzések, a melyek a londoni árjegyzésekkel szemben a tetemesen több szállítási költség folytán magasabbak. Ezek 4—5 koronával a legtöbb esetben a budapesti jegyzések felett állanak; miután a svájczi buzavám 0'30 frank = 0'28 korona, a kivitel lehetősége Svájczba megvolna, feltéve, hogy kiviteli feleslegünk van, és hogy a szállítási költségek s a 28 filléres vám együttvéve nem nagyobbak, mint a budapesti s berni árak közötti különbözet. Mivel azonban Svájczba irányuló buzakivitelünk alig tesz óvenkint néhány ezer q-t (1901-ben 43.000 q-t), ez a tény arra vall, hogy kivitelképességünk még kedvező árkonjunkturák esetén sem számottevő. Az előadottakból megállapítható tehát, hogy tulaj donkópeni gabona kivivő terület már is megszűntünk lenni s csak az árpa tekintetében áll még fenn csorbítatlanul kiviteli képességünk. Az a körülmény, hogy évenkint nagyobb mennyiségű lisztet viszünk ki, nem változtat ezen a tényen, miután egyfelől ez a kivitel részleges fedezetet talál a buzabehozatali többletben, másfelől pedig, mert ez a kivitel csaknem kizárólag a legfinomabb és legdrágább árúra szorítkozik, a mely áru a vámbelföldön drágaságánál fogva alig lenne értékesíthető. Ily körülmények között tehát létkérdés a magyar mezőgazdaságra, hogy az olcsóbban termelő államok gabonájának beözönlése megakadályoztassák, illetve megfelelő védvámok által a gabonaárak lehetőleg oly színvonalon tartassanak, hogy a termelési költségekkel helyes arányban álljanak. A fokozottabb vámvédelem szükséges már csak azon okból is, mivel Magyarországon a termelési költségek az utolsó évtizedekben aránylag nagy mértékben emelkedtek s még most is emelked-