Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

300. szám. 53 nek, úgy hogy a mai gabonaárak mellett, a melyekre a behozott gabona kétségtelenül nyomást gyakorol, a gabonatermelés a gazdának gazdasági tőkéje kamatain felül üzleti nyereményt már alig szolgáltat. E tekintetben figyelmen kivül nem hagyható körülmény az, hogy a keleti s a tengerentúli államok, az Egyesült-Államok és Argentína, az alacsony földárak és az extensiv gazdálkodási viszonyok mellett sokkal olcsóbban termelnek, mint a magyar mezőgazdaság. A rendelkezésre álló statisztikai adatok tanúsága szerint 1901. évben búzánk kiviteli értéke 16 korona, a behozatali értéke átlag 12"81 korona, a szerb búza értéke 13 korona, a rumán búzáé pedig épen csak 10'60 korona volt. Ezek az ár- és értékadatok is mutatják, hogy keleti szomszédjaink jóval olcsóbban termelnek, mint mi. Budapesten a búza ára volt: 1850/1859. tiz év átlagában 18'40 korona 1860/1869. » » » ......... 19'92 » 1870/1879. .» » » 22-07 » 1880/1888. kilencz év átlagában 1918 » 1889/1893. öt év átlagában 17'40 » 1894/1898. » » » 18-31 » 1899-ben 18-27 » 1900-ban 15"08 » 1901-ben 15'47 » Míg a múlt évben búza. kétszeres, rozs, árpa, zab és kukoriczából, gabonalisztből összes kivitelünk 22,810.857 q-ra rúgott, a behozatal 1,445.427 q-t tett, tehát összes kivitelünk 6'3 százaléka volt akkor, mikor az ide gabonát behozó államok aránylag gyenge terméssel rendelkeztek. Ha tehát az illető államoknak jó termésük lesz, alacsony vámok mellett esetleg az amerikai gabona is megjelenhetnék határainkon, s az olcsó külföldi gabonának oly mérvű beözönlése következhetnék be, mely gabonánk árát a termelési költségen alul szoríthatná le. Az eddigieknél jóval magasabb gabonavámokra szükségünk van, hogy azok a változott gazdasági viszonyok folytán a mezőgazdaságra háruló káros befolyásokat ellensúlyozhassák s a drágábban termelő keresetét az olcsóbban termelő versenyétől megvédjék. A gabonavámok emelése a közélelmezés szempontjából sem aggályos, először mert a lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik, a mezőgazdaság jövedelmezővé válása által emelkednek a munkabérek és a munkakereslet ; másrészt a mezőgazda vásárlási képességének emelése által az ipar is fellendül, mely körülmény nálunk annyiból is figyelemre méltó, mert mezőgazdaságunk felszerelés tekintetében még mindig sok pótlásra szorul. A mezőgazdasági népességnek jólléte első sorban a gabonaáraktól és attól függ, hogy termelési költségei megtérüljenek s e mellett munkája is jutalmazva legyen. A gazdaosztálynak nemcsak adózó-, hanem vásárló képességére is a gabonaárak döntő befolyással levén, ennek folytán a gabonaárak egyúttal az ipari termékek kelendőségére s átalában a közgazdasági viszonyok alakulására is kiváló fontossággal bírnak. A gabonavámok emelésének nem állhatja útját az a sokszor hangoztatott, de nem minden tekintetben okadatolt követelmény, hogy a nyers termékek ós pedig úgy a fbntosabb élelmiszerek, valamint az ipari nyersanyagok, vámmal minél kevésbbé terheltessenek meg. A gabonaneműek védelmi érdekei egyfelől, az iparnak, kereskedelemnek és forgalomnak érdekei másfelől egymásra kölcsönhatást gyakorolnak.