Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

190 300. szám. 330. Borjúbőr. A jelenlegi állapot szerint a fekete vagy egyébként festett, továbbá a fénymázozott, bronzolt vagy rajzosra préselt borjúbör mint finom bőr (215. sz.) 42*86 K, minden egyéb borjúbör pedig mint közönséges bőr (213. sz.) 21 "43 K vám alá esik. A közönséges (barna) borjúbőr kereskedelmi értéke 800 K-ra, a finom (fekete) borjiíbőré 1.200—1.600 K-ra, vagyis átlag 1.400 K-ra tehető. A jelenlegi vámok tehát az értéknek alig 3°/

0-át teszik. A vámvédelemnek ez az elégtelensége és az ennek folytán, valamint a külföldi iparnak óriási fellendülése következtében előállott versenyviszonyok okozták, hogy borjúbőriparunk eddig nem fejlődhetett. A hazai bőrgyáraknak össztermelése kész (barna és fekete) borjúbőrökben 1898. évben 253.583 darab volt 1,945.675 K értékben. Iparunk emez elmaradottsága annál inkább sajnálatos, mert nyers borjúbőr bőven áll rendelkezésre, ez azonban a helyett, hogy iparunk által feldolgoztatnék, nagy mennyiségben nyers állapotban kerül a vámkülföldre kivitelre. Ez a kivitel túlnyomólag Németországba irányul, mely iparának hatalmas fejlődése következtében a kész borjúbőrökben nemcsak a mi piaczunkon. hanem az összes európai piaczokon uralkodik. Németország iparának fejlettségét jellemzi, hogy ott oly borjú bőrgyárak is vannak, melyek több mint száz év óta állnak fenn, 10—30 millió márka alaptőkével rendelkeznek és 1000—4000 munkást foglalkoztatnak, holott az 1898. évben nálunk üzemben volt 50 bőrgyárban — mint fentebb említtetett — összesen csak 3.121 munkás volt alkalmazásban. A legnagyobb német borjúbőrgyár hetenkint 100—140.000 darab nyersbőrt dolgoz fel, holott az 50 magyar bőrgyárnak 1898-ban egész évi nyers borjúbőr szükséglete 264.379 darab volt ós az egész vámterületen nincs nagyobb gyár, mely hetenkint 4000 darabnál több nyers borjúbőrt dolgozna fel. A német iparnak eme tömeges termelése teszi lehetővé, hogy Németország a bőrök minősége tekintetében is a világpiacz minden igényének megfelelni képes. A német ipar versenyénél nem kevésbbé aggasztónak tartják szakköreink az északamerikai Egyesült-Államokét, ahol az ipar 20% órtékvámmal, azaz q-kint mintegy 200 K súlyvámmal van védve és ezen védelem mellett a fejlődés oly fokára jutott, hogy most, a helyett, hogy — mint azelőtt — mi szállítanánk kész borjúbőrt Amerikába, ez utóbbi csak nyersbőrszükségletét szerzi be tőlünk többnyire Németország közvetítésével és az európai piaczokon való ezen tömeges vásárlásaival a nyers anyagot megdrágítja, ellenben a kész borjúbőrökben megszűnt vevőnk lenni, . sőt most saját gyártmányaival indít veszedelmes versenyt piaczunkon. Az amerikai ipar ugyanis annak következtében, hogy Amerikában általában az erősebb bőr képezi a kereslet tárgyát, a könnyebb bőrből álló termelési feleslegét az európai piaczokon kénytelen elhelyezni, hol azt a saját vámterületén a magas vámvédelem mellett elért nagyobb haszon révén igen olcsó árakon hozhatja forgalomba. Az amerikai piacz elvesztése azzal a következménynyel is járt, hogy a német borjúbőripar nemcsak gyártmányainak nálunk való fokozottabb elhelyezésében keres kárpótlást, hanem még a Balkán piaczot is elhódította előlünk. A versenyviszonyok emez alakulása mellett nem tartható fenn továbbra az eddigi vám, melynek védő hatását lényegesen csökkentette az ipari , technika haladása. Jelenleg ugyanis chromcserzéssel oly könnyű borjúbőrök állíttatnak elő, hogy 12 db teljesen cserzett bőrnek súlya átlag csak 1*5 kg-ot tesz. A hazái bőrgyárosok utalva az említett kedvezőtlen versenyviszonyokra, a javasolt magasabb és mindennemű borjúbőrre nézve egységes vámnak megállapí-